Papageno Radio
- hirdetés -
Címlap Színházi élet a „kis Prágában”

Színházi élet a „kis Prágában”

Papageno Fanfár
Iratkozzon fel hírlevelünkre és hetente elküldjük Önnek a világ legfontosabb kulturális híreit!

Brno leggyakrabban autentikus cseh éttermeivel és sörözőivel, történelmi és világörökségi emlékeivel szerepel az útikalauzokban. Ezúttal a „kis Prágaként” is emlegetett város színházainak sokszínű történetét állítjuk fókuszba.

- hirdetés -

Van, hogy évtizedeket kell várni egy álom megvalósulására: ez történt a Janáček Színházzal is, amely több mint nyolcvan évnyi előkészület után nyithatta meg kapuit a közönség előtt. Az 1880-as évektől kezdve formálódott az igény a brnóiakban egy állandó cseh teátrumra, melyre évtizedeken keresztül, a legkreatívabb adománygyűjtő kampányokkal igyekeztek forrást teremteni.

1910 és 1958 között több mint féltucat építészeti versenyt is kiírtak az új épület megtervezésére, a két világháború azonban számos ígéretes ötletet ellehetetlenített. A reprezentatív opera- és balettszínházként ismert Janáček Színház végül 1960 és 1965 között épült fel, és a Brnói Nemzeti Színház operaegyüttesének méltó otthonává vált. A társulat 1965. október 2-án Janáček A ravasz rókácska című operájának ünnepi előadásával vette birtokba a színpadot, melyet alig egy héttel később a balettművészek is felavattak Stravinsky Petruskájával és Ravel Daphnis és Chloé című darabjával.

Ide kapcsolódik:
Akinek egy Janaček-opera hozta meg az ismertséget - Kukely Júliára emlékezünk

Évszázadokkal korábbra nyúlik vissza az ugyancsak a Brnói Nemzeti Színházhoz tartozó Reduta Színház története. A ma ismert épület elődje egy hétköznapi fogadó volt, amelyben valószínűleg már az 1660-as évektől kezdve játszottak alkalmanként színházi előadásokat. 1733-ban egy nagyobb színpaddal és páholyokkal is bővítették a játszóhelyet, ahol 1767-ben a tizenegy éves Mozart és nővére, Nannerl is koncertezett, és amelynek olyan neves igazgatói voltak, mint a Varázsfuvola librettistájaként ismert Emanuel Schikaneder. A Reduta Színház épülete később a napóleoni háborúk idején katonai kórházként és szállásként is funkcionált, és több tűzvésznek is áldozatául esett. Ma látható formáját a 2000-es évek elején nyerte el egy rekonstrukció során, amely a modern formákat a korábbi századokból fennmaradt építészeti elemekkel ötvözte. A rekonstrukciót ünneplő első előadás 2005-ben a Brnói Nemzeti Színház prózai-, opera- és balett-társulatának egy összművészeti produkciója volt, melynek keretében többek között Stravinsky A katona története című darabját állították színpadra.

A Janáček Színház megépülése előtt a Brnói Nemzeti Színház operabemutatóinak leggyakrabban az a Mahen Színház adott otthont, amely ma főként a prózai tagozaté. Az épület azoknak is ismerős lehet, akik sohasem látták még élőben; a színházat ugyanis az az előző lapszámban is emlegetett Fellner és Helmer nevét viselő híres bécsi építésziroda tervezte az 1880-as években, amelynek a nevéhez számos magyarországi és a történelmi Magyarország területén található színházépület is kötődik. A Mahen Színház különlegessége, hogy építésekor az első olyan teátrumok közé tartozott, amelyben a gázégők helyett elektromos világítást alkalmaztak. A terveket pedig az Edison Electric Light Company nevében nem kisebb tekintély, mint maga Thomas Edison készítette. Az intézmény alapításától fogva sokáig német színházként működött, majd 1918-ban a csehszlovák állam tulajdonába került, és egy felújítást követően 1936-ban nyithatott újra az akkori Csehszlovákia egyik legmodernebb teátrumaként.

Ide kapcsolódik:
Családi háznak indult, ma Portugália egyik komolyzenei központja

Európa meghatározó kulturális fesztiváljai között tartják számon a Janáček Brno Fesztivált, melyen a tervek szerint 2020 őszén a Magyar Állami Operaház Salome produkciója is debütál. A rendezvény középpontjában a 20. század első két évtizede áll, egy olyan páratlanul színes időszak, amely nemcsak a zenében, de a képzőművészetben és az irodalomban is kivételes alkotásokat adott a világnak. Ahogy a rendezvény szervezői fogalmaznak: „Soha többé nem lesz ennyi botrány és szenvedélyes vita a koncerteken és a színháztermekben. (…) A korszak zenei irányzatainak valamennyi képviselőjében van valami közös: Strauss, Debussy, Mahler, Schönberg, Stravinsky, Bartók és (természetesen) Janáček mindannyian új utakat kerestek, hogy igazán karakteres és egyéni zenei nyelven fejezhessék ki mindazt, amit az életről gondoltak.”

Az Opera Salome-bemutatóján azonban nemcsak a zenei nyelv varázsa és az előadók játéka ragadhatja magával a közönséget, de a kuriózumnak számító díszlet is, amely – először a világon – a mai Jordánia területén található Heródes-palota, a Machaerus rekonstruált tereit is életre kelti. Szélsőségek, végletek, megállíthatatlan, elsöprő erejű zenedráma – nem véletlen, hogy az ősbemutatón harmincnyolszor tapsolták vissza a szereplőket.

A cikk eredetileg az Opera Magazinban jelent meg.

A Brnói Nemzeti Színház és a Magyar Állami Operaház szorosabb együttműködése már a Salome előtt elkezdődött: 2018-ban a Magyar Nemzeti Balett a LOL címen bemutatott három Hans van Manen-egyfelvonásost táncolta a cseh városban. Az emberi viszonyok, férfi-női kapcsolatok köré épülő darabok között tüzes tangó, melankolikus duett és egy ünnepi paródia is helyet kapott. A sikeres vendégelőadás folytatásaként a brnói közönség a következő évben újabb három balettdarabot ünnepelhetett. A Limitless-est részeként a Trójai játékok – amazonokkal, a Bedroom Folk és A tökéletesség szédítő ereje – The Vertiginous Thrill of Exactitude című darabokon keresztül a Magyar Nemzeti Balett művészetének újabb színeit ismerhették meg.

Promóció

Olvassa és hallgassa a Papagenót mobilon is!

X
X