A streamek, a színházi és koncertközvetítések mindennapjaink részévé váltak. De láttak már kifejezetten Zoomra készült előadást? Az e-Trafó programsorozatában csak ma este és csak valós időben elérhető Óda a felejtéshez ilyen.
Három indokunk van arra, hogy ma este 8-kor odaüljenek a számítógépük elé, kedves olvasók.
Először is maga a forma, a virtuális tér.
Az e-Trafó sorozatban csak olyan produkciókat mutatnak be, amelyek kifejezetten online médiumra születtek, vagy ott alakulnak újra.
Azért és azzal a tudattal készültek, hogy a néző egy képernyő előtt ül. Visszanézni pedig nem lehet, csak akkor történik, amikor van: élő. Ő maga így gondolkodik erről: „Az én célom az volt, hogy olyan darabot hozzak létre, amely a járványhelyzet után sem évül el – ezért is írtam új folytatást ahelyett, hogy valami korábban színpadra tervezett dolgot adaptáltam volna a képernyőre. Internetalapú művészet a járvány előtt is létezett, és utána még inkább létezni fog. De szerintem nem a színházat helyettesítő, hanem teljesen önálló műfajként érdemes tekintenünk rá.”
Másodszor az előadó és az ő érdeklődési köre.
Oliver Zahn koreografált esszéi legtöbbször a történelem, a nacionalizmus és a test témái körül forognak – dokumentumalapúak és személyesek.
Készített már előadást arról, hogy a 19. század elejétől napjainkig a tornasportot mint versenyszámot, szabadidős tevékenységet, közösségi időtöltést és nagyszabású ünnepségek betétszámait hogyan és mire használta fel Németországban a politika, hogyan változott a test(kép) a történelemben. Miley Cyrus twerkelése kapcsán arról gondolkodott el, hogyan és mire használjuk más kultúrák hagyományait, és mit jelent eredetinek, hitelesnek lenni. A karlendítés gesztusának kultúrtörténetéről szóló Helyzet kinyújtott karral című előadása 2019-ben volt a Trafóban. Az Óda a felejtéshez – második rész (Lob Des Vergessens, Teil 2) című online előadás az Óda a felejtéshez (Lob Des Vergessens) című színpadi előadásának szólóban bemutatott folytatása.
Harmadszor pedig maga a konkrét téma.
A kitelepített kelet-európai német család leszármazottja meg akarja érteni, miért tud alig valamit a családtörténetéről.
Személyes kutatási projekt, amely egy archív hangfelvétel segítségével világít rá a felejtés technikáira.
Néhány évvel ezelőtt egy néprajzi hangarchívumban kutakodott Oliver Zahn, amikor beleütközött egy dalba, amely azóta sem hagyja nyugodni. Egy, a II. világháború után kitelepített német énekel rajta a menekülésének és az új hazába érkezésének tapasztalatairól. Oliver Zahn nagyszülei és dédszülei is kitelepített németek, de mindaddig keveset tudott a családja történetéről. Emlékezetében ez a rész gyakorlatilag üres, a felejtésre irányuló stratégia tehát sikeres volt.
Ebben az online előadásban Oliver Zahn otthon ül a laptopja mellett, és arra hívja a közönséget, hogy együtt megértsék, milyen módon jöhet létre egy ilyen üresség az emlékezetben. Mert
a felejtés nem csak megtörténik: döntés eredménye. De vajon figyelmeztetés vagy inkább szükségesség?
„A képernyőn felugró kis ablakokba írt rövid bejegyzésekből komoly tényfeltáró nyomozás körvonalai rajzolódnak ki, és eközben a szerző egy/a társadalom felejtési stratégiáiról ad szemléletes áttekintést. Elismerem, kell ahhoz némi deviancia, hogy az ember a laptoptúrát izgalmas kalandként élje meg, de velem pont ez történt: a dal eredetét, valódi jelentését firtató mélyfúrások elképesztő eredménnyel járnak, ahogy annak a vizsgálata is, hogy 60-70 évvel a születése után kinek mit képvisel a tíz strófából álló, könnyen megjegyezhető rímekkel és világos üzenettel operáló szöveg.
Zahn állati okos manipulátor
(hogy tényanyaga hány százalékban igaz, bele se gondolok): az élőben begépelt szövegeket néha „elrontja”, épp annyi időt hagyva a nézőnek, hogy rácsodálkozzon egy-egy problematikus szekvenciára, majd gondosan kitörli és újraírja őket, de akkor már késő – az eredeti nyoma palimpszesztként ég a monitorra” – fogalmazott az előadásról Jászay Tamás kritikus.
Az előadást a Zoom nevű platformon keresztül közvetítik. Oliver Zahn valós időben osztja meg a saját képernyőjét és élőben meséli történetét saját dokumentumai és az interneten talált anyagok segítségével. Az előadás végén kérdéseket lehet majd feltenni neki, angol nyelven.