Papageno Radio
Címlap Tímár Sára: „Csakis rajtad múlik, mennyit merítesz a feléd nyújtott tudásból”

Tímár Sára: „Csakis rajtad múlik, mennyit merítesz a feléd nyújtott tudásból”

Papageno Fanfár
Iratkozzon fel hírlevelünkre és hetente elküldjük Önnek a világ legfontosabb kulturális híreit!

Tímár Sára Junior Prima díjas énekesnő, a népzenei és világzenei színtér egyedi hangú művésze, generációjának egyik legsikeresebb zenésze sokoldalúságát számos formációban kamatoztatja. Bár a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Népzene Tanszékén szerzett népi énekes előadói és tanári diplomát, érdeklődési köre kiterjed a népzene határterületeire is, így többek között a népi énekhang kreatív lehetőségeit is kutatja. Repertoárján olyan ritkaságok is szerepelnek, mint az egyházi és történeti zene legszebb darabjai, de az énekelt versek világa is közel áll hozzá. Tímár Sárával legújabb lemezmegjelenései kapcsán beszélgettünk eddigi pályájáról és terveiről.

– Milyen fontos pillanatokra, érzésekre, hangulatokra emlékszel a gyerekkorodból, amelyek biztosan befolyásolták a zenei utad kibontakozását?

– Szerető, gondoskodó család vesz körbe, úgy érzem, az öt testvéremmel nagyon jó dolgunk van. A szüleim mindig figyelték azt, hogy kiben, milyen tehetség bontakozik ki, így ezzel a szeretetteli odafigyeléssel terelgettek engem például a zenei pályára.

A családom sokszor emlegeti, hogy még beszélni sem tudtam, de már akkor előszeretettel improvizáltam mindenféle érdekes dallamokat.

Arra emlékszem, hogy gyerekkoromban otthon főleg versmegzenésítés, rock és világzene szólt, gyönyörű hangú édesanyámmal pedig minden nap énekeltünk lefekvés előtt. Nálunk sok a lelkipásztor a családban, így az egyházi zene átszőtte az ünnepnapokat és hétköznapokat egyaránt. Lelkész nagypapám a klasszikus zene elkötelezettje, vele is sokat hallgattam zenét, szerencsi nagymamám pedig sütés-főzés közben rengeteg nótát és egyházi éneket dúdolt.

Senki nem erőltette ugyan, de a népzene elemi erővel hatott rám, mágnesként vonzott.

Tisztán emlékszem arra az érzésre, amikor hét éves koromban Szvorák Katalint először láttam színpadon. Tiszta, őszinte lénye csak úgy sugárzott felénk. A műsor végén én adhattam át neki a virágcsokrot, ő pedig ott marasztalt a színpadon, hogy énekeljünk egyet közösen. Ezután tíz évig ő volt tanárom a helyi zeneiskolában.

Tímár Sára – fotó: Perger László

Éjszakákon át hallgattam a kazettás magnónkon a Magyar Népi Énekiskola kiadványának összeválogatott autentikus gyűjtéseit.

Megszállottan figyeltem egy-egy veretes díszítést, hogy stílusosan és pontosan tudjam visszaénekelni.

Kati azért is kiváló mester, mert minden növendékét hagyja kibontakozni olyannak, amilyen. A másik tanárom Lázár Enikő volt, akivel az iskolában találkoztam. A kezdetektől fogva rengeteget jártunk táborokba és fellépésekre, a mai napig tyúkanyóként van jelen az életemben, nélküle sem lennék a zenei pályán. Hálás vagyok értük és a családomért, a szüntelen támogatásukért.

– A Zeneakadémiáig milyen út vezetett, és milyen tapasztalatokkal vetted át a diplomád?

– Szentendrén tanultam a Vujicsics Tihamér Zeneiskolában több mint tíz évig. Kipróbáltam sok hangszert (zongora, fuvola, koboz, citera), de az éneklés és a népzene szeretete mindig is az első helyet foglalta el az életemben. A szentendrei közeg nagyon támogató volt, és úgy érzem, az, hogy a fellépésekkel és versenyekkel ennyi rutinra tehettem szert, nagyban befolyásolta a pályaválasztásomat. Érettségi előtt álltam, amikor kiderült, hogy elindul a Zeneakadémián a népzene tanszak. Mondanom sem kell, hogy mennyire örültem! Azt tudtam már, hogy szeretnék pedagógus lenni, és nagy ajándéknak éreztem, hogy az egyetemi képzés által egyszer zenepedagógus lehetek.

Mivel a szüleim nem engedtek konzervatóriumba, egy évig Vácra jártam, hogy behozzam a lemaradást a zenei tárgyakból, így a Zeneakadémia friss népzene tanszakának második évfolyamában kezdhettem meg a tanulmányaimat.

Bevallom, annak ellenére, hogy a gimnáziumi tanáraim mindent megtettek, hogy nekem könnyebb legyen, engem nagyon leterhelt az állami oktatásban kötelező tárgyak tanulása. Szó szerint éreztem, amikor az a bizonyos szikla legördült a hátamról az érettségi átvétele után, de azóta is hordozom magamban ezt a jellegű „vizsgastresszt”.

A Zeneakadémia számomra a szárnyalást jelentette, azt éreztem, végre a helyemen vagyok.

Egy ilyen oktatásban nagy az egyéni felelősség. Persze sokat számít az, hogy mennyire jó a szakmai közeg, de én úgy tapasztaltam, hogy

csakis rajtad múlik, mennyit merítesz a feléd nyújtott tudásból.

Sokan sokféleképpen élték meg az egyetemi képzést. Én szeretettel és hálával tekintek vissza rá ennyi idő elteltével is. Bizonyos tárgyakban biztosan „elengedőbb” voltam, de úgy érzem, számomra nagyon motiváló volt ez a közeg. Utólag visszagondolva néha meglepetéssel nyugtázom, hogy számos olyan dologra nyílt ki itt a figyelmem, amire magamtól nem hiszem, hogy rátaláltam volna.

Tímár Sára – forrás: timarsara.hu

– „Számára evidencia, hogy a népdalhagyomány magasrendű költészetében válogatva nem csupán régi emberek érzelmeinek tökéletes artikulációját találjuk meg, hanem olyan sorok, versszakok tömegét, amelyek szíven találják a 21. század emberét is” – írta Sebő Ferenc a 2018-ban megjelent első szólólemezed kapcsán. Mesélj az eddigi zenekaraidról és felvételeidről!

– Sok együttesben voltam tag és közreműködő, szép emlékként tekintek vissza rájuk. Nagyon hálás vagyok mindegyikért, hiszen sokat tapasztaltam általuk. A saját nevemet viselő, autentikus népzenét játszó formációmat 2009-ben, az egyetemen alapítottam meg. Már akkor tisztán láttam, hogy ha szeretnék valamit életre hívni, azért meg kell dolgozni. Éreztem magamban ezt az alkotói vágyat, és ugyan legbelül mindig volt önbizalomhiány és félelem, igyekeztem a lehető legtöbbet tanulni és tenni. Évekig jártam Erdélybe, hogy az élő, tiszta forrásból is kapjak élményeket, tapasztalatokat.

Emellett volt bennem egy kis kalandvágy a világzene irányába is: ennek szellemében a Dalinda acapella együttest már majdnem 6 éve alapítottuk meg, rengeteget turnéztunk, és kiadtunk két lemezt. Számomra most ez a legizgalmasabb kihívás, hiszen az egész műsor alatt csak az énekhangunkkal és kisugárzásunkkal közvetítünk a közönség felé. A Sebő Együttesnek tíz éve lehetek tagja, mondanom sem kell, hogy mennyit tanultam tőlük a versek megzenésítéséről, több albumot is megjelentettünk együtt.

 

2018-ban született meg bennem az elhatározás, hogy a saját zenekarommal szeretném lemez formájában megörökíteni az addig megalkotott összeállításokat, így megszületett a Minek nevezzelek című autentikus népzenei album. Ahogy említettem, a családom révén a liturgikus anyagok anyanyelvi szinten íródtak belém, így készült el szintén 2018-ban a Református HÁLAÉNEK népzenével című lemezünk anyaga, amelyen népies hangzásra ültettük a szakrális énekeket. Szabó Dániel és Bolya Mátyás voltak a zeneszerzők.

Ide kapcsolódik:
Tímár Sára: „Szeretném a templomokba vinni a magyar népzenét”

Idén télen pedig megjelent egy karácsonyi kislemezünk Feljött immár az a csillag címmel, a Gryllus kiadó karácsonyi sorozatán belül. Úgy érzem, ez egy teljesen új zenei hangzás tőlünk, Szabó Dániel szerzőtársammal hívtuk életre ezt a világzenei anyagot.

– Miért különleges számodra ez az új lemez?

– Nagyon nehéz feladat volt összeválogatni a kedvenc karácsonyi dallamaimat úgy, hogy minden beleférjem 25 percbe, és sikerüljön egy szép zenei és gondolati ívre ráültetni. Szabó Dániel ebben kiváló partner volt, különleges és izgalmas zenei ötleteket hozott, nagyon motivált. Igyekeztünk kihagyni a kliséket, és inkább kevésbé ismert karácsonyi énekeket válogattunk egybe, a népdaloknak rendhagyó zenei kíséretet álmodtunk meg.

Fontos volt számomra, hogy a művünk ne csak háttérzeneként funkcionáljon majd az otthonokban, hanem egyfajta lelki utazást is adjon a hallgatóknak. Éppen ezért, tőlem talán meglepő módon, egy Nemes Nagy Ágnes versmegzenésítés is felkerült a lemezre. Ez a Karácsony című vers hűen tükrözi azt az állapotot, amelyben látható,

a ma embere mennyire vágyakozik – főleg az ünnepek alkalmával – valami földöntúli, megfoghatatlan szépség, a Teremtő felé.

Úgy érzem ez karácsonyi lemez egy ígéretes kísérletezés volt tőlünk. Olyan jó látni, hogy a fiúk is élvezik az új hangzást! Szeretném ezt a zenei utat 2021-ben is folytatni velük!

– Most miképp tekintesz a jövőbe? Milyen terveid vannak?

– Türelemmel, hittel és reménnyel nézek előre, bízom benne, hogy mind a három formációval sikerül felépülni az elmúlt, nehéz időszakból. Nagyon hiányzik a közönségünk és a személyesség varázsa. Ugyanakkor fontos tapasztalatokkal is gazdagodtam. Jövőre szeretnénk bemutatni a Hagyományok Házában a Dalinda új lemezét, ami az Átjárók címet viseli.

Promóció

Olvassa és hallgassa a Papagenót mobilon is!

X
X