1958-ban vették fel, de csak a következő évben került a mozikba a Des femmes disparaissent című francia film (melyet a jelek szerint Magyarországon nem forgalmaztak, angol nyelvterületen The Road to Shame címmel játszották a zenéjét). A filmtörténetben nem túl mély nyomot hagyó alkotás legmarkánsabb összetevője a zene volt, amelyet az Art Blakey Jazz Messengers akkori inkarnációja szolgáltatott Lee Morgannal a trombitán, Benny Golsonnal tenorszaxofonon, Bobby Timmonsszal a zongorán, Jymie Merritt-tel a bőgőn és természetesen Blakey-vel a dobon.

- hirdetés -

A jazz évszázada című kötet e-book formátumban megvásárolható a következő webáruházakban:

 

Kobo

Nook

DiBook

A filmzenét tartalmazó album hiányossága, hogy számos esetben csak nagyon rövid betéteket tartalmaz, pontosan olyan terjedelemben, amennyi az adott jelenetekhez volt szükséges, ami viszont a dolog természetét tekintve magától értetődő. A filmben mindenesetre roppant hatásos volt a zene, és mi más célja lett volna? Ugyanabban az évben, ugyanazzal a csapattal kapott Blakey felkérést Brigitte Bardot volt férjétől és felfedezőjétől, az akkor felkapott filmrendező Roger Vadimtől, hogy játssza fel Choderlos de Laclos 18. századbeli botrányos regénye, a Veszedelmes viszonyok (Les liaisons dangereuses, 1959) modern filmváltozatához írt zenét. A film a femme fatale-szerepeivel fénykorát élő Jeanne Moreau-val és a szívtipró Gerard Philippe-pel a főszerepben garantált siker volt, és igen hatásosan terjesztette a hard bop hangzást is.

A franciák számos filmet forgattak jazzaláfestéssel hazai zenészektől is, nem utolsósorban az egész generáció számára meghatározó élményt nyújtó Kifulladásig című filmet (À bout de souffle, 1960), melynek muzsikáját minden idők legjobb francia jazz-zongoristája, Martial Solal szerezte és játszotta.