Édesapja a Montmarte-on volt vendéglős, így – elmondása szerint – csapolt sörök, rövid italok kereszttüzében, folyamatos ételszagban nőtt fel, amit ki nem állhatott soha. Édesanyja táncosnő volt, érzékenységét, a művészet és az irodalom iránti rendkívüli fogékonyságát tőle örökölte.
1948-ban a Comedie Francaise színpadán debütált, Turgenyev Egy hónap falun című művében. A filmesek ebben az időben kifejezetten csúnyának, aszimmetrikusnak tituálták, és jeleneteit kíméletlen sértegetések mellett kivágták első filmjeiből. Hosszú időbe telt, amíg a traumatikus élmények után újra kamera elé mert állni.
Az idők ekkoriban azonban radikálisan és mélyrehatóan változóban álltak, és új szelek fújtak az európai film frontjain. Az avítt műfaji kereteket egyre jobban felváltották a szerzői aspektusok, a kozmetikázott, élre vasalt szépségideál eszményeit pedig egyre inkább az autentikus, természetes, nem evidens szexepil kezdte lecserélni.
Jeanne Moreau ebben az érában bólintott rá Louis Malle filmjére 1957-ben. A Felvonó a vérpadra című mű robbanásszerűen hatott a filmművészetre, és pillanatok alatt meghódította az új filozófiákkal operáló művészeti ágat. Louis Malle rendezése – amely a film noirok talajáról inspirálódott – friss, szellős, modern eszközeivel forradalmasította a terepet a francia új hullám számára. Külső helyszínes forgatások, a sötét stúdiók elhagyása, ismeretlen szereplő alkalmazása a sztárok helyett, Miles Davis muzsikája – valóságos reformista filmművészeti szimfóniát hozott létre.
Felvonó a vérpadra
Jeanne Moreau-nak ez a film, kicsit késve ugyan, de meghozta a régen áhított áttörést. Roger Vadim, Francois Truffaut, Michelangelo Antonioni, Louis Bunuel múzsája pedig egy évtized alatt fogalommá vált. Az 1928. január 23-án született színésznőt legendás filmjeivel köszöntjük.
Szeretők
Veszedelmes viszonyok
Az éjszaka
Jules és Jim
Egy szobalány naplója
Viva Maria!
A menyasszony feketében volt
