Papageno Radio
- hirdetés -
Blogok Senki többet? Megfestették közös tartozásukat, amiből aztán egyből ki is tudták azt fizetni

Megfestették közös tartozásukat, amiből aztán egyből ki is tudták azt fizetni

A legutóbbi Senki többet? blogbejegyzésben (többek között) egy, a figyelmet az amerikai főiskolai diákok tanulmányi hiteltartozásaira felhívó New York-i installációról esett szó. Ennek a sztorinak mintegy a „folytatásaként” most bemutatok egy pár évvel korábbi hasonló hazai „megoldásanalógiát”, ráadásként pedig egy, a valódi bankjegyek és a művészet „értékviszonyainak” a világ legdrágább műalkotása kapcsán ott is felmerült kapcsolatát illusztráló másik műalkotást ugyanattól a magyar művésztől.

- hirdetés -

A Borsos Lőrinc néven szereplő „képzőművész” […] valójában két alkotót takar: Borsos János (1979) és Lőrinc Lilla (1980) dolgozik együtt ezen a néven; […] csakis közös munkákat készítenek, és együtt, „közös” nevükön szignálják azokat. […] Van két olyan alkotásuk is, amelyek igencsak sajátosan reprezentálják a műtárgyak műkereskedelmi „értékét”, pontosabban ennek az értéknek egyfajta „mérhetőségét”.

- hirdetés -

Ide kapcsolódik:
A világ legdrágább műalkotása pontosan az, amit a címe jelöl

2008-ban (egyik első közös alkotásukként) készítettek egy 150×200 centiméteres képet, amelyen hat darab számjegy látható, mindegyik másféle művészi technikával felvíve a felületre. A kép címe Diákhitel tartozásom forintban, és a vásznon valóban az a 789.279,–(forintnyi) összeg jelent meg, amennyi a két művész hátraléka volt a hitelüket folyósító pénzintézettel szemben. Borsos (és) Lőrinc azt is kinyilvánította, hogy tartozásukat csakis ennek a képnek az eladásából befolyt összegből egyenlítik ki. Ez végül meg is történt, hiszen a műalkotást az Esterházy Magánalapítvány – természetesen pontosan a képen szereplő összegért, azt gyakorlatilag egyenesen a hitelintézetnek átutalva – vásárolta meg képzőművészeti gyűjteménye részére.

Borsos Lőrinc: 200 Ft – forrás: diakhiteltartozasom.blogspot.com

Másik, ugyancsak 2008-as munkájuk címe 200 Ft; ez pedig nem más, mint egy akkor még forgalomban volt papír kétszáz forintos bankjegy egy az egyes méretben (pontosan akkora vakrámára felfeszített vászonra) megfestett képe. Ezt egy internetes aukciós oldalon kínálták, „természetesen” 200 forintos kikiáltási árról indítva, ám a háromhetes licitálási idő lejártakor végül a 200 Ft(-os mű) nem kevesebb, mint 16.000 forintért, vagyis nyolcvanszoros áron kelt el, szépen mutatva a (valódi) pénz és a (valódi) művészet közötti – amúgy is meglehetősen bonyolult – viszony- és értékrendszert.

A blogbejegyzés a szerző kiadás előtt álló legújabb könyvéből származó részlet.

Promóció

- hirdetés -
- hirdetés -

Ne maradjon le semmiről!

Hírlevelünkben minden csütörtökön megkapja a legfontosabb kulturális híreket és a következő hét legjobb programjait.

A feliratkozással elfogadom a Papageno Consulting Kft. adatvédelmi tájékoztatóját!