Papageno Radio
Címlap Egy titokzatos nő – Ki is volt valójában Mária Magdolna?

Egy titokzatos nő – Ki is volt valójában Mária Magdolna?

Papageno Fanfár
Iratkozzon fel hírlevelünkre és hetente elküldjük Önnek a világ legfontosabb kulturális híreit!

Megtért kurtizán? Jézus legfőbb követője? Egy szent remete? A Bibliában tizenkétszer említik név szerint, többször, mint az apostolok többségét. Neki jelent meg először a feltámadott Krisztus, mégis keveset tudunk róla. Képzeletben, a Szépművészeti Múzeum pompás kiállítótereiben sétálunk és a néhány lenyűgöző műalkotás segítségével utánajárunk, ki is volt valójában Mára Magdolna, hogyan ábrázolták, és miért olyan fontos az ő alakja.

Mária vagy Magdolna? A helyes válasz a Mária. Az általunk ismert Mária Magdolnának ugyanis a Magdolna nem keresztneve. Szülővárosára, a Genezáreti-tó partján lévő településre, Magdalára utal. 

Anthony van Dyck (után): Bűnbánó Magdolna, 17. sz.

Tehát helyesen úgy hangozna, hogy magdalai Mária vagy Mária Magdalából. Bár a Bibliában így szerepel, mi, a hagyományoknak megfelelően, továbbra is Mária Magdolnának hívjuk.

Ez a műtárgy nincs kiállítva.

Magdolna legendájának mestere: Magdolna megmossa Krisztus lábát, 1510–1520

Ezen a németalföldi képen megjelennek a hagyományosan Mária Magdolnához kapcsolódó ismertetőjelek. A tégely, amivel megmosta Jézus lábát, hosszú haja, amivel letörölte, és a díszes ruha, ami arra utal, hogy kurtizán volt. Van viszont egy kis bökkenő. Mária Magdolna, az igazi, ugyanis soha nem mosta meg Jézus lábát, legalábbis a Biblia nem említi. Említ viszont két másik nőt, akik megmosták. Az egyik az úgynevezett bűnös asszony, aki miután megtudta, hogy Jézus betért ebédelni egy Simon nevű farizeushoz, elment a házhoz és alabástromedényben illatos kenetet vitt magával. Letérdelt, könnyeit Jézus lábára hullatta, hajával megtörölgette, csókolgatta és bekente illatos olajokkal, majd végül megkapta Jézustól a bűnbocsánatot. A másik nő a feltámasztott Lázár testvére, a betániai Mária, aki nárduszolajjal kente meg Jézus lábát, mire Júdás jól fel is háborodott, hogy miért nem adták a szegényeknek a pénzt.

A Biblia tehát egyikről sem állítja, hogy Magdolna lenne. Mit mond a Biblia Mária Magdolnáról? Annyit, hogy miután Jézus hét ördögöt űzött ki belőle, a követője lett. Ezenkívül, hogy más asszonyok társaságában jelen volt a keresztre feszítésnél, a sírba tételnél, vasárnap reggel ő ment ki először a sírhoz, ő beszélt az angyalokkal, és a feltámadás után Jézus neki jelent meg először. Mária Magdolnából tehát csak később, a középkor folyamán lett megtért kurtizán.

Ez a tábla egy Mária Magdolna életének jeleneteit bemutató szárnyasoltár középső részéhez tartozott, melyről az ismeretlen festő a nevét kapta. Az oltár további darabjait Koppenhága, Schwerin és Philadelphia múzeumai őrzik. A kissé nagyfejű, markáns vonásokkal, de szenvedélytelen arckifejezéssel ábrázolt szereplők, a finom, de alig modellált kezek, a gazdag brokátok és keményen redőzött drapériák jellemzik ezt az 1515–1520 között készült művet. A mester Van der Weyden míves archaizmusából és Barend van Orley olaszos monumentalitásából egyaránt merített.

A műtárgy megtekinthető az állandó kiállításban.

Magdolnának egy másik attribútuma a könyv, illetve maga az olvasás aktusa. Természetesen nem ő az egyedüli olvasó női szent, de ha egy tégelyt is látunk a képen, akkor biztosak lehetünk, hogy Mária Magdolnát látjuk.

A Női Félalakok Mestere: Az olvasó Mária Magdolna, 1510-es évek

Ezen a kis méretű festményen szolid, mértéktartó öltözékben jelenik meg sötét háttér előtt. A kép színeiben is tartózkodó: a fekete és fehér közkedvelt ellentétét a csöppet sem harsogó vörös emeli ki még jobban. A festőről annyit tudunk, hogy a 16. század első felében élt, és a művészettörténészek a Női Félalakok Mesterének nevezik. (Mechelenben vagy Antwerpenben, 1510–1550 körül működött.)

 A műtárgy megtekinthető az állandó kiállításban.

Albrecht Altdorfer: Keresztre feszítés, 1518 körül

Míg a Szűzanyát sok esetben ájultan vagy a fájdalomtól összeroskadva ábrázolták a kereszttől kicsit távolabb, Magdolna legtöbbször a kereszt közelében helyezkedik el, mint Albrecht Altdorfernek ezen a képén, ahol a nagy sokaságban egyedül Magdolna néz felénk. Bal kezével átöleli a keresztet, jobbjával az illatos olajokat tartalmazó tégelyt tartja. Ruházata előkelő, szinte érezzük a bársony tapintását. Mind öltözéke, mind a hajában lévő diadémszerű fejdísz sokkal inkább hercegnőre, mintsem prostituáltra emlékeztet.

A műtárgy megtekinthető az állandó kiállításban.

Bár nincs a kezében tégely, a díszes világi öltözékből és a háttérben látható keresztrefeszítés-jelenetből egyértelműen kiderül, hogy a kezét imára kulcsoló, könnyező fiatal nőalak nem más, mint Magdolna.

Colijn de Coter: Bánkódó Mária Magdolna, 1500 körül

És vajon honnan tudjuk, hogy nem Szűz Máriát látjuk? Valószínűleg őt egyszerűbb ruhában és idősebbnek ábrázolta volna a festő. Colijn de Coter a korai németalföldi festők utolsó generációjához tartozik, akikre jellemző, hogy nagyon alaposan megfigyelik a megfestendő formákat, anyagokat, és azokat igyekeznek aprólékos pontossággal, minél élethűbben ábrázolni.

A „Bűnbánó Magdolna” ikonográfiai típusa, a szép, bűnös életű fiatal nő vezeklése közismert festői téma. Itt azonban a „sirató” szerepében jelenik meg Mária Magdolna, és a bánkódó Evangélista Szent Jánossal (Budapest, Szépművészeti Múzeum) együtt eredetileg egy Passió-oltárhoz vagy Pieta-ábrázoláshoz tartozhatott. A díszes világi öltözetű, összekulcsolt kezére hajló, síró Magdolna előképe Rogier van der Weyden Keresztlevételén (Madrid, Prado, 1430-as évek vége) látható. Coternél azonban a gesztus elveszti drámaiságát, a kétségbeesett fájdalom csendes bánkódássá szelídül. A gazdag redőkben a fejtetőre tornyozott kendő motívuma a 15. századi minták szoros követőjének mutatja a mestert. (Ember Ildikó)

A műtárgy megtekinthető az állandó kiállításban.

Marteen van Heemskerck: Krisztus siratása, 1538–1542

Marteen van Heemskerck képén Krisztus siratását látjuk. Mária Magdolna itt is kivételes helyzetben van, ha jól megnézzük, ő az egyedüli, aki közvetlenül Jézus testéhez ér, nem is akárhogyan. Jobb kezével Jézus lábát fogja, ami egyértelműen a lábmosási történetre utal, főleg, hogy Heemskerck a kenőccsel teli tégelyt is megfesti. Bal kezével pedig Jézus karját támasztja meg úgy, hogy egyik ujját a Jézus tenyere közepén lévő sebhez érinti.

A műtárgy megtekinthető az állandó kiállításban.

Adriaen Isenbrandt festményén zöld ruhában, fején fehér kendővel a kereszt tövében térdel Mária Magdolna a fekete ruhás Szűz Mária és a piros ruhás János apostol között. 

Adriaen Isenbrandt: Krisztus a kereszten Szent Andrással, Szent Mihály arkangyallal és Assisi Szent Ferenccel, 1510 körül

Magdolna mozdulata, ahogy a lába közé fogja a keresztet, és gyengéden, két kézzel átöleli, miközben megcsókolja Jézus lábát, egészen egyértelműen erotikus gesztus. A Magdolna-ábrázolásoktól nem áll távol ez a szenvedélyesség és az érzékiség. A barokk festmények nagy részében meztelenül vagy félmeztelenül fogjuk viszontlátni.

A műtárgy megtekinthető az állandó kiállításban.

A bűnbánó Magdolna-képek egyik legismertebbje a krétai származású El Greco festménye. Az előző képpel ellentétben itt Magdolna fölfelé néz, arcát megvilágítja az isteni eredetű fény, ezáltal megtisztítva bűneitől.

El Greco: Bűnbánó Magdolna, 1576–1577

Hosszú, vöröses haj, piros, kicsit szétnyíló ajkak, nagy barna szem, a lepel alól kibukkanó fedetlen váll és a leheletvékony anyagon áttetsző mell. Magdolna vonzó, érzéki szépségű nő, aki bűnei miatt vezekel. Erre utal az előtérben látható nyitott könyv és a koponya is. A sziklafalra felfutó borostyán viszont az örök élet és a Krisztushoz való hűség jelképe. Az illatszeres tégely és a háttérben felbukkanó házak a világi életére utalnak, míg a felhőből sugárnyalábként kiáradó fény és Magdolna távolba révedő tekintete a szentté válás állapotát mutatja meg.

A műtárgy megtekinthető az állandó kiállításban.

Alonso Cano: Krisztus megjelenik Magdolnának (Noli me tangere), 1640 után

„Noli me tangere”, azaz: ne érints engem. A föltámadt Krisztus mondja ezeket a szavakat Mária Magdolnának. A keresztre feszítés harmadnapján, vasárnap reggel Mária volt az, aki először jelent meg a sírnál, hogy Jézus testét bebalzsamozza. Mária Magdolna először kertésznek vélte Jézust, aki kora reggel a sírok között jár, hogy gondozza őket. Azután úgy gondolta, ez az ismeretlen vitte el Jézus testét. Amikor egyetlen szóval – „Mária!” – Jézus felfedte előtte kilétét, Mária meg akarta őt érinteni. Arról, hogy – mint a képen látjuk – Krisztus Magdolna homlokára tette volna kezét, nem a Biblia, hanem egy apokrif legenda szól.

A műtárgy nincs kiállítva.

Mária Magdolna hagyományos attribútumai (ismertetőjegyei) tehát a tégely, a díszes ruha, a koponya, a könyv és a keresztrefeszítés-jelenet. De mi van akkor, ha ezekből egyik sem szerepel a képen? Honnan tudhatjuk mégis, hogy egy képen őt látjuk?

Luca di Tommé: Szent Magdolna áldozása, 14. század második fele

Mária Magdolnát sokszor a hajának köszönhetően ismerjük fel. A színe lehet sokféle, de mindig ápolt és hosszú. Itt áldozás közben látjuk oldalról, feje körül glóriával. Kibontott, dús vörös haja zuhatagként omlik le a válláról, beteríti a meztelen testét. Mert efelől nem lehet kétségünk, Mária Magdolna ezen a képen anyaszült meztelen, és a haja funkcionál ruhaként. Ezt a jelenetet nem a Bibliában találjuk, hanem a Legenda aureában, a leghíresebb középkori legendagyűjteményben. Eszerint Jézus halála után Magdolna Dél-Franciaországban élt egy barlangban harminc éven keresztül. Halála előtt meglátogatta Szent Maximinus püspököt, aki megáldoztatta. Ezen a ponton mosódik össze Magdolna és egy újabb nő, az egyiptomi Mária alakja, aki a legenda szerint kurtizán volt Alexandriában, és miután megtért, negyvenhét évig élt egy barlangban remeteként három kenyéren, meztelen testét csak hosszú hajával takarva.

A műtárgy nincs kiállítva.

A legenda szerint Mária Magdolna harminc évig élt teljesen egyedül egy barlangban. Körülötte se patak, se gyümölcs, még a fű sem nőtt, tehát hamar éhen halt volna, ha nem történik csoda. Természetesen történt. Mindennap angyalok repítették a magasba, és amikor visszavitték, már nem volt szüksége földi táplálékra, bőven elegendő volt a mennyei lakoma, ami nem volt más, mint az angyalok éneke.

Jörg Lederer: Szárnyasoltár, részlet, 1515 körül

Ezt az ábrázolást láthatjuk ezen a domborművön is, mely egy szárnyas oltár jobb szárnyát díszíti. Eredetileg a dél-tiroli Hinterkirch falucska templomában állt, mestere Jörg Lederer német szobrász, aki valószínűleg Dürer 1504-es metszete alapján faragta meg az angyalok által közrefogott, bal mellét és ölét hosszú hajával elfedő meztelen Magdolnát. Érdemes megfigyelni, hogy Lederer miben változtatott Dürerhez képest.

Promóció

Olvassa és hallgassa a Papagenót mobilon is!

X
X