Mécs Károly, a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész, rendező, érdemes és kiváló művész 1936. január 10-én született Budapesten.
Mécs Károly a Színház- és Filmművészeti Főiskolán 1961-ben kapta meg a diplomáját, de már a főiskolai évek alatt fellépett a Nemzeti Színházban és a Petőfi Színházban. Tanulmányainak elvégzése után Szegedre szerződött, aztán 1963-tól a Kazimir Károly vezette Thália Színház társulatához szerződött.
Játszott az Arizona Színházban és a Művész Színházban, 1996-tól a Thália Társaság tagja volt. Két évadot játszott Szolnokon, a Budaörsi Játékszín (2013-tól Budaörsi Latinovits Színház) társulatához a mai napig szoros kapcsolat fűzi. Itt megvalósíthatta régi álmát: több darabot nemcsak színészként, hanem rendezőként is jegyez. Budaörsön kívül meghívott szereplőként fellépett a Karinthy Színpadon és a Nemzeti Színházban is.
Pályafutása során klasszikus és modern darabok, tragédiák és színművek egész sorának hős-, illetve szerelmes szerepeit játszotta el. Alakításait könnyed, természetes szerepformálás jellemzi. Kellemes orgánuma van, szépen beszéli a magyar nyelvet, 1995-ben megkapta a Kazinczy-díjat. Azon kevés színész közé tartozik, akinek a hangját a színház minden pontjáról hallani és érteni. A magyar nyelv mellett németül és franciául is játszott, egy teljes évadon át dolgozott bécsi színpadokon.
A jóvágású fiatal színészt igen hamar felfedezte a film is, pályájának elején őrá osztották a snájdig katonák és huszártisztek szerepét. Még főiskolás korában lehetett Noszty Feri a Noszty fiú esete Tóth Marival című filmben, ő volt A Kőszívű ember fiainak Baradlay Richárdja, és évekkel később egyik főszereplője a 80 huszárnak. Játszott a Két emelet boldogság, az Esős vasárnap, a Felfelé a lejtőn, a Napfény a jégen és a 141 perc a befejezetlen mondatból című filmekben. Számos szinkronszerepet vállalt, dolgozott versműsorokban és rádiójátékokban is. Főként Marcello Mastroianninak, Paul Newmannek és Michael Caine-nek kölcsönözte a hangját.
Mintegy 150 darabban lépett színpadra, ezek kétharmadában főszereplőként. Főbb színpadi szerepei: Rómeó (Shakespeare: Rómeó és Júlia), Richárd (Shakespeare: III. Richárd), Lemminkejnen (Kalevala), Görgey (Illyés: Fáklyaláng), Kurt Gerstein (Hochhuth: A helytartó), Alba gróf (Hugo: A királyasszony lovagja), Odoaker (Dürrenmatt: A nagy Romulus).
Művészi munkáját 1970-ben Jászai Mari-díjjal ismerték el, 2002-ben lett kiváló művész. 1996-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét vehette át, és 2013-ban kapta meg a Kossuth-díjat „klasszikus és modern darabokban egyaránt maradandó élményt nyújtó, a klasszikus polgári férfieszményt megtestesítő, magával ragadó, drámai erejű alakításaiért, filmszerepek emlékezetes megformálásáért, a közönség szeretetétől övezett művészi pályafutása elismeréseként”. Ugyanebben az évben Budapest díszpolgára lett, 2015-ben Cornelius életműdíjat kapott. 2016 novemberében a Nemzet Művésze címmel tüntették ki.
