Ruttkai és kora blogunk a nemzedéki kapcsolódásokra, a generációs öröklődésre helyezi a fókuszt, egy négy részből álló videósorozat kapcsán. Inspirációs és erőt adó forrásként, megpróbáljuk kicsit közelebb hozni a huszadik század egyik legmeghatározóbb magyar művészének, Ruttkai Évának életművét – mozaikszerűen, a teljesség igénye nélkül.
A Parancsolj, tündérkirálynőm! című kötetből Bach Kata olvas részleteket. A Szigethy Gábor szerkesztésében, 1989-ben megjelent könyv által Ruttkai Éva emlékei, különleges színésznői ars poeticája, szerelme, humanizmusa, emberi nagysága és természetessége mutatkozik – töredékesen.
Ilyen nagy szerelem
Második részünkben a Latinovits Zoltánnal való első találkozás eseményeit idézzük fel, a miskolci Ilyen nagy szerelem című előadás kapcsán. A nagy esemény nem sokkal azután történt, hogy Ruttkai Éva 1960 tavaszán, mindössze harminchárom évesen, elnyerte a Kossuth-díjat – Natasa Rosztova (a Háború és béke) és számos remek hősnő alakítása (például Roxan, Zilia Duca, Szent Johanna, Lida) után.
Pavel Kohout csehszlovák szerző „sláger-darabjának”, az Ilyen nagy szerelemnek ősbemutatója valóságos dominót indított el 1958-tól. A budapesti (májusi) premier után már októberben műsorra tűzte Debrecen, decemberben a kecskeméti Katona József Színház és a Pécsi Nemzeti Színház. Az 1959-es évet ezzel nyitotta a Szegedi Nemzeti Színház (Domján Edit és Kaló Flórián emblematikus fellépésével!), majd következett Győr, Békéscsaba, Eger és Miskolc. (Ez utóbbi játszott döntő szerepet Ruttkai Éva és Latinovits Zoltán életében.)
A kortárs miliőben játszódó tragikus szerelmi történet budapesti főszerepeiben először Ruttkai Éva (Lida) és Pálos György (Péter) tűnt fel a Magyar Néphadsereg Színházában (mai Vígszínház).
Az ötvenes évek szocialista realista darabjai után az Ilyen nagy szerelem valóságos üstökösként robbant. A propagandisztikus kortárs darabok után, egy kisrealista szférában játszódó, a hétköznapi életre, a magánember érzelmeire reflektáló alkotás szinte forradalomnak számított.
„Nagyszerű és egyszerű technikai megoldás: vetített háttér jelzi az elsuhanó tájakat, a vonat robogását, s a menekülő életet. S Ruttkai Éva emlékezetesen szép játéka előkészíti és kifejezi a tragédiát. Hallucinál: Péter hangját, ígérgetését, szépséges szavait hallja. Mi is halljuk: a kulisszák mögül, valószínűleg magnetofonról. A jelenet megragadó, s teljesen filmszerű. Ez már nem színház, hanem film. Nem vitatom: Kazán István, a szép előadás rendezője ezt a forró jelenetet is kiválóan oldotta meg. S nem tagadom a filmszerűség létjogosultságát a színpadon, ha éppen oda illik. Mégis: a színház egészen más. Az igazi színház, a csak színházi ezt klasszikusan úgy oldhatja meg, hogy Ruttkai Éva arcáról, tekintetéből, játékából érezze a néző a hallucinálást, a víziót, Péter hangját is. Ő olyan nagyszerű színésznő, hogy technikai segédeszközök nélkül is képes mindent kifejezni.” – Demeter Imre: Film a színpadon. Film Színház Muzsika, 1958/ 22. 30.
Érdekesség – finn színházi emberek látogatása
A finnországi Sakari Puurunen, a tamperei színház igazgatója és főrendezője feleségével, Eeva-Kaarina Volanen filmszínésznővel, valamint Lilli Markkanen rendező-színésznővel egy európai tanulmányút alkalmával a magyar színházi élettel is ismerkednek. Rendkívül nagy hatást gyakorolt rájuk az Ilyen nagy szerelem budapesti előadása, Ruttkai Éva és Pálos György főszereplésével. Film Színház Muzsika riportjukban erről számolnak be:
„Magyarországra – mondja Puurunen – sajnos a színházi évad végére jutottunk, s csupán néhány előadást nézhettünk meg Budapesten. A csehszlovák Kohout Ilyen nagy szerelem előadását azonban az eddig látott legkiemelkedőbb teljesítmények közé soroljuk.” – L őrincz Éva: Finn színművészek magyarországi tanulmányúton. Film Színház Muzsika, 1958/ 31. 28.
Felesége kiváltképpen Ruttkai játékát dicséri: „Örömmel láttam Ruttkai Évát. Két évvel ezelőtt már jártunk Budapesten, akkor szerettem meg művészi, őszintén átélt játékát. Van benne valami különös, egyéni báj, amit nem lehet megtanulni…” – Lőrincz Éva: Finn színművészek magyarországi tanulmányúton. Film Színház Muzsika, 1958/ 31. 29.
