Papageno Radio
Címlap Újévi babonákat és népszokásokat idéz fel gyűjteményével a Magyar Nemzeti Galéria

Újévi babonákat és népszokásokat idéz fel gyűjteményével a Magyar Nemzeti Galéria

Papageno Fanfár
Iratkozzon fel hírlevelünkre és hetente elküldjük Önnek a világ legfontosabb kulturális híreit!

Az újesztendő az ünneplés, számvetés, búcsúzás időszaka, első napjai a nagy fogadalmak ideje, melyeket aztán vagy betartunk, vagy nem, de remek alkalmat jelentenek a múlt év összegzésére és tanulságok levonására is. Szilveszter napja I. Szent Szilveszter pápáról kapta a nevét, akit 314-ben választottak a keresztény egyház vezetőjének és 335-ben, december 31-én hunyt el Rómában. Az ünnep sokáig ide-oda tolódott: volt olyan időszak, amikor december 24-én ünnepelték, de volt, hogy előrecsúszott vízkereszt napjára és csak 1691-ben, XII. Ince pápa döntésével rögzült január elsejére.

Mire vágyunk az újévben? Természetesen egészségre, bőségre, szeretetre, kiegyensúlyozottságra és kiszámíthatóságra – 2021-ben talán minden eddiginél jobban. Az újévi kívánságok listája hosszú, pont, mint a babonák és népszokások sora. Vajon mi a titka a szerencsénknek és tehetünk egyáltalán valamit annak érdekében, hogy szerencsések legyünk?

A sok száz éves hagyomány szerint igen: kellő odafigyeléssel megalapozhatjuk a következő évre sorsunk pozitív alakulását. Az óév búcsúztatása a régi időkben zajosan és hangosan zajlott, hogy elriasszák az ártó szellemeket és bajokat. Vidámsággal, bőséggel vették körül magukat az emberek, mert úgy gondolták, hogy ez szerencsét és örömet hozhat az új évbe. Nem csak azt tartották érdemesnek szem előtt tartani, hogy mit kell tenni, hanem azt is, hogy mit tilos. Régóta ajánlatos például szemes termésekből és hüvelyesekből készült ételeket enni, mivel azok az újévi gazdagságot segíthetik elő. A régi magyar szokás szerint, ha nem esszük ki a hűtőszekrény tartalmát, akkor az újesztendőben sem fogunk semmiben hiányt szenvedni. A négylevelű lóhere az európai kultúrkörben közismert szerencseszimbólum, amit kis amulett formájában magunknál is hordhatunk.

A négylevelű lóhere valójában ritkaságszámba megy: tízezer háromlevelű példányra jut egy darab – bár a Guinness Rekordok Könyve szerint egyszer találtak egy huszonegy levelűt is.

Az újévi hagyományokra még azok is nagy figyelmet szoktak ma fordítani, akik nem különösebben hisznek a népi babonákban. Nézzünk szét a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményének műtárgyai között és idézzünk meg segítségükkel pár egyéb babonát és népszokást!

Nem szabad csirkét vagy tyúkot fogyasztani, mert az elkaparja a fortunát.

Berény Róbert: Kakas és tyúk, 1932.

Az újév első napján tartózkodni kell a viszálytól, mert akkor az egész év veszekedésekkel teli lesz.

Karlovszky Bertalan: Duzzogók, 1884.

Vannak vidékek, ahol a gyermekek száját mézzel/vajjal kenik meg ezen a napon, hogy kedves felnőtté váljon, illetve sok édességet ehessen az esztendőben.

Székely Bertalan: Kisfiú vajaskenyérrel, 1875 körül

Az életet rétestésztával lehet hosszúra nyújtani: minél hosszabb a sütemény, annál hosszabb a földi lét és minél több a töltelék, annál több a bőség és boldogság.

Nathan Lerner: Sütemények az ablakban, 1937.

A halról megoszlanak a vélemények: a folyó menti vidékeken szerencsét hoznak (annyi pénz, ahány pikkely), ám máshol óvatosan kell velük bánni, mert elúszhat a fortuna. Menjünk biztosra: ha a farkánál kezdjük enni, úgy már nem tud elúszni a szerencsénkkel együtt.

Derkovits Gyula: Halárus, 1930.

Aki üzlettel foglalkozik, annak almát kell enni és megszámolni, hogy hány almamag van a gyümölcsben – annyi pénz üti a markát az újesztendőben. Aki pedig arra vágyik, hogy gyümölcsöző legyen a munkája, az szintén egyen sok gyümölcsöt január elején.

Karcsay Lajos: Almaszüret, 1886.

Nem szabad takarítani, mosni és teregetni, illetve a szemetet sem levinni, mert kiöntjük vele a házból a lehetőségeket.

Koszta József: Tányértörlő nő, 1919 körül

Ilyenkor ne adjunk kölcsön semmit, a babona szerint ugyanis nehezen jön csak vissza hozzánk.

Heinrich Ede: A régiségbúvár, 1846.

Ha felkeltünk, ne feküdjünk vissza, különben egész évben betegek leszünk és feküdni fogunk.

Liezen-Mayer Sándor: Alvó nő, 1867.

És mi a helyzet a malaccal? A sertés az orrával előre kitúrja nekünk a szerencsét az újesztendőre, bizonyos magyarázatok szerint pedig a kövérsége miatt érdemes fogyasztani a húsát, mivel a jóléttől zsíros állat tökéletes alany lehet a vágyott gazdagság és bőség elérésére. Nem véletlen a mondás sem, mely szerint valakinek „malaca van”, de az állat farkának meghúzása is bőséget hozhat.

Anna Margit: Újévi malacok, 1935.

Ehetjük virsli vagy sült formájában – mi viszont csak szemgyönyörködtetés céljából tudjuk „felkínálni” Önöknek Anna Margit bájos kismalacait, kívánva mindenkinek békés, boldog, kiegyensúlyozott újévet!

Promóció

X
X