1963. február 9-én került sor Kamondy László Vád és varázslat című művének ősbemutatójára, Domján Edit debütálásával. A kortárs miliőben játszódó, bensőséges hangulatú, lírai hangnemű dráma középpontjában a szocialista realizmus helyett hétköznapi figurák, kisrealista tematika, a ’60-as évek életérzése, dunaparti csónakház menti hangulat és budapesti mindennapok mutatkoznak
Domján Edit budapesti debütálása
A Madách Színház legendás színésznője, a főiskolás évei után a Szegedi Nemzeti Színházhoz szerződött 1954-ben, és Budapesti bemutatkozása egészen 1960-ig váratott magára. A fővárosi Jókai Színházban bemutatott Koldusopera után több zenés darabban is feltűnt, majd 1963-ban a Madách Kamara hívta meg egy vendégjátékra.
A Vád és varázslat sikere után az átütő elismerés az 1964-es A bolond lány után érkezett. Domján ezek után szerződött Ádám Ottóhoz a Madách Színházba, amelynek társulatához egészen 1972-ben bekövetkezett haláláig tartozott.
Az 1963-as előadásból készült rádiószínház teljes terjedelmében elérhető itt:
Vád és varázslat
A Madách Kamara, másnéven „Kismadách” (mai Örkény István Színház) pazar szereposztás keretében reprezentálta a munkás miliőből értelmiségi pályára lépett fiatalember történetét. Csák Zoltán (Avar István) a társadalmilag elvárt, önámításba kényszerítő szerepe és saját vágyának felvállalásának kereszttüzében próbál valamilyen egyensúlyt találni – egy kínos felismerés következtében. Zoltán fejlődésével párhuzamosan pereg a két női főszereplő története is.
Vaskó Kati (Domján Edit) mindennapjain a modern női lét lehetséges opciói és az elavult, sztereotípiákkal megtöltött élethazugságok vívnak. Helga (Váradi Hédi) hétköznapjain az elnyomott és frusztráló neurózis tör felszínre az értelmiségi, higgadt álarc mögül. Mindezek mellett, realista módon, ám finom humorral oldja a mély csendeket és kínos feszültségeket a szerző a Vaskó család különböző figuráival.
A szocialista-realista tematikát meghaladva ez a mű – noha társadalmi problémát ábrázol – már nem óhajt lakkozott dramaturgiával beszélni a szocialista, főként a munkás élet mindennapjairól, idealizált, heroikus hősök mentén. Kisrealista, magánszférában megbújó fájdalmakról, örömökről, kínos szembesülésekről értekezik a dráma, amely görbe tükröt tart a külsőségekre és elvárásokra alapozó életvitelnek.
Korabeli analógiák
Radikális, ugyanakkor ízléses és intim szembeszegülés a Vád és varázslat a termelési drámák és propagandisztikus darabok ellen – pontosan abban a periódusban, amikor a szocialista-realista stílussal szembeni halk, de annál élesebb szembeszegülés más, korszakalkotó műben is megnyilvánult. Gondoljunk csak a Törőcsik Mari és Szabó Gyula főszereplésével forgatott Kölyök című filmre, vagy Herskó János Két emelet boldogságára, színházi színtéren pedig a csehszlovák Pavel Kohut Ilyen nagy szerelem című színművére.