Elīna Garanča, napjaink egyik legnevesebb mezzoszopránja 2010-ben bújt először a Bizet-opera címszereplőjének bőrébe, és azóta a legjelentősebb színpadokon aratott vele sikereket. 2021. június 30-án a Müpában is elénekli a Carmen leghíresebb részleteit, ahol férje, Karel Mark Chichon irányítja majd a Magyar Állami Operaház Zenekarát. A koncert a Müpa felületein élőben követhető.
– 11 évvel ezelőtt énekelte először a Carmen főszerepét. Hogyan formálódott azóta a karakter?
– Nagyon sok boldog évet töltöttem már el Carmenként, különböző fázisai voltak a „kapcsolatunknak”, de még mindig megvan a szenvedély, és sosem unalmas ezzel a szereppel foglalkozni. Volt már fekete és szőke hajam, voltam fiatal és üdítően lázadó, és voltam számító is, aki képes kordában tartani a szenvedélyt. A következő Carmenemet szeretném okosabbnak, ugyanakkor még kiszámíthatatlanabbnak mutatni. De a karakter jellege attól is függ, hogy ki énekli mellettem Don José szerepét.
– Milyennek látja Carmen alakját?
– Általánosságban véve ő egy femme fatale, egy nagyon független és ellenállhatatlan teremtés. Kicsit úgy viselkedik, mint egy macska: tud két méterre ülni tőled és nézni rád, miközben te próbálod odacsalogatni magadhoz. Oda is fog jönni, de csak akkor, amikor ő akarja! Részben én is ilyen vagyok. És az is közös bennünk, hogy mindketten hamar unatkozni kezdünk, és lételemünk, hogy folyamatos mozgásban legyünk.
– Hogyan készül a fellépésekre?
– Technikai szempontból a nagy színház- és koncerttermek akusztikájához igazodva készülök fel, és nem változtathatom meg a technikámat csak azért, mert más helyen énekelek. Akár a Müpában, akár a Metben, áriaesten vagy szabadtéren énekelek, a felkészülés mindig ugyanúgy zajlik. Állóképesség, kitartás, koncentráció – ezek azok, amiket az ember előzetesen meg tud tenni a hangjával. Próbálok nem gondolni arra, mi minden történhet, de természetesen vannak olyan dolgok, amiket nem lehet befolyásolni. Viszont épp ettől izgalmasak az élő előadások, imádom őket!
– Június 30-án a Müpában ad koncertet. Mi alapján válogatta össze a műveket?
– Ez után a nehéz év után egy olyan programot szerettünk volna összeállítani, ami egy kis örömöt és gondtalanságot hoz az embereknek főleg most, nyár elején. Az elmúlt 18 hónapban mindannyian átéltünk drámákat, ezért fontos volt, hogy könnyed repertoárt állítsunk össze. Ez illeni fog a kollégáimhoz is, akikkel Budapesten fellépek.
A koncerten Elīna Garanča partnerei Pasztircsák Polina (szoprán), Jonathan Tetelman (tenor), László Boldizsár (tenor), Szegedi Csaba (bariton) és Kostas Smoriginas (basszbariton) lesznek.
– Milyen különbségek vannak a koncertszerű és a színpadi előadások közt?
– Számomra nincs sok különbség a szólókoncertek, operaelőadások, szimfonikus koncertek és áriaestek közt. De természetesen egy-egy hosszú operaprodukció után mindig örömteli áriaesten vagy szabadtéri koncerten énekelni, és vica versa. Felfrissíti az elmét és az inspirációt.
– Legutóbb 2019-ben járt Budapesten. Milyen benyomásokat szerzett a városról és a közönségről?
– Rendkívül gazdag, egyedi zenetörténete és zenei hagyományai vannak Magyarországnak és főleg Budapestnek. Mindig öröm és megtiszteltetés visszatérni erre a helyre, ahol az emberek valóban törődnek a zenével, a történelemmel és a hagyományokkal. Aki itt színpadra áll, az tisztában van vele, hogy a budapesti közönség nagyon zeneértő. Engem ez még éberebbé és izgatottabbá tesz, mert tudom, hogy ha minden jól megy, nagyon erős zenei kapcsolódás jön létre. A közönség és a város mindig megérintették a lelkemet, és örömmel fogadták a zenémet.
– Énekelt-e már korábban együtt a koncert vendégművészeivel?
– Eddig csak Kostas Smoriginasszal volt alkalmam együtt dolgozni: Rossini Hamupipőkéjében léptünk fel közösen évekkel ezelőtt. Így nagyon várom, hogy a budapesti koncert többi vendégművészét is megismerhessem.
– Milyen szerepek várják a közeljövőben?
– A Carmen koncertszerű előadásával Európa-szerte turnézom, majd lesz néhány szabadtéri koncert és előadás Ausztriában. A bécsi Staatsoperben Bouillon hercegnő szerepét fogom énekelni Cilea Adriana Lecouvreurjában, a berlini Staatsoper unter den Lindenben Delilát, Zürichben a Parasztbecsületből Santuzzát, jövőre pedig Eboli hercegnőt a Metropolitan Operában. Nagyon remélem, hogy a folyamatosan változó helyzet lehetővé teszi, hogy ezeket mind elénekelhessem, és élő közönséggel oszthassam meg azt a szenvedélyt, gyűlöletet, irigységet, szeretetet és szeszélyességet, amit magukban hordoznak a szerepek.