A valós terek és a virtuális valóság kérdéseit vizsgálja a Ludwig Múzeum tárlata, melynek az épületben található verzióját stílusosan egy online elérhető is kiegészít. A tárlat bemutatja, milyen sokféleképpen is lehetnek virtuálisak a terek – számítógépek nélkül is!
A száraznak tűnő cím – Térügyek – ellenére a nemzetközi együttműködésben létrejött kiállítás bebizonyítja, a kortárs művészet humoros, sőt, sok esetben önironikus műfaj. Érdemes legyőznie az embernek a kortárs szó kapcsán azonnal felvillanó inkompetencia érzését és azt az előfeltevést, hogy a modern műalkotások lila és ködös dolgok.
Ezek után meglepően egyszerűen befogadható, mókás művekkel találkozhat. Mutatom is a példákat!
Építészet tablettából
Rögtön a bejárat melletti falon különféle méretű és formájú tablettákat találunk bekeretezve, Hans Hollein fricskáját a virtualitásra. Az osztrák építész a pirulákat feliratokkal látta el, utalva arra, hogy a bevételükkel mit képzelhet el a fogyasztó. Egy befóliázott gyógyszerrel például egy ház, kettővel egy lakónegyed, néggyel már egy város jelenik majd meg virtuálisan. A bumfordi barna tabletták számát növelve pedig egy templomtól egészen a katedrális hallucinálásáig juthatunk el.
Természetesen más művészeti ágakban is használható a módszer: egy sorozatnyi narancsszínű drazsé Picasso, Mondriani, Cezanne festményeinek megjelenését ígéri. De vannak egészen profán felhasználásúak is. Az a tabletta, amelyik egészen egyszerűen boldogságot ígér felveti a kérdést, hogy ez mennyiben értendő átvitten, illetve hogy bizonyos értelmezésekben ez tulajdonképpen egy létező dolog.
A keretek egyikében megtalálhatjuk a Mátrix kék és piros gyógyszereit egyetlen kék-piros kapszulában egyesülve Nem-fizikai környezet – felirattal. (Hans Hollein sorozata 1967-ben készült, a film 1999-ben.)
Lehetséges valóság
A következő terem első ránézésre kő egyszerűségű. A Lehetséges valóság című munka a terem közepén látható szikladarabból és a falakon körbefutó számsorokból, illetve a fényes dobozokba stócolt papírlapokból áll. A művész Alicja Kwade egy, a természetben talált követ scannelt be, vagyis írt le számokkal, minden lehetséges adatát betáplálva egy számítógépbe, hogy aztán egy maratógép segítségével egy másik sziklát megpróbáljon ugyanolyan formára faragni.
Az eredmény a középen látható – a kurátor szerint a méretéhez képest meglepően súlyos, 600 kg-os – szikla, illetve az a 30 ezer oldalnyi dokumentáció, melyet kinyomtatva, sorrendben installáltak fel a falra a múzeum munkatársai. Vagyis a szikla látható a térben a maga valójában, a falon futó képletek is a sziklát jelentik – a virtuális valóságban, így azonban a virtualitás és a valóság összekeveredik.
MoMA-tér és a Tate Modern-sarok
Egyes múzeumok önmagukban is olyan látványossággá, megtekintendő tárggyá váltak, mint a bennük kiállított művek. Erre az intézménytiszteletre reagál Stano Masár Áthelyezett terek-sorozata. A MoMA illetve a Tate Modern múzeum egy-egy falát illetve a hozzájuk tartozó padlórészlet tökéletes reprodukcióját láthatjuk a kiállításon, sőt, ezekbe szó szerint be is léphetünk.
Az alkotások nemcsak azt vetik fel, hogy mi lehet műtárgy, hanem a falakhoz kapcsolódó állandóság, megváltoztathatatlanság, szilárdság képzetet is megingatják. Egyúttal megidézik azokat a tereket, Insta-múzeumokat amelyek egyetlen funkciója, hogy a látogatók fotót készítsenek előttük kötelezően becsekkolva az adott helyről. Itt egy kis csalással, de beléphetünk a két világhírű múzeum terébe és fotózkodhatunk is ott. Emellett értelmezhető úgy is, mint a híres helyekről elhozott szuvenírekre reflektáló munka. Ahogyan elhozunk egy követ a piramisoktól, úgy akár a MoMA egy padlódarabkáját is magunkkal vihetnénk emlékbe?
Háziasított romok
A tér mobilitásának egy másik aspektusát tárja elénk Andreas Angelidakis, aki purhabból készített lényegében gigantikus építőkockákat. A rózsaszín márványutánzatú vinilkárpittal bevont hasábok és boltívek szabadon variálhatóak, a látogatók kedvük szerint építhetnek belőlük bármit.
A csupán látszólag márvány, valójában olcsó utánzat romok, amelyek sosem voltak teljes épület értelmezhetőek a kulturális örökség kommercianizálódásának, az épített műemlékek kiárusításának gesztusaként. Egy olyan világ termékének, ahol minden megvásárolható, hazavihető, sőt, akár még kedvünk szerint át is alakítható. Felidézheti a századfordulón az ásatások fellendülésének korát, amikor a gyarmatbirodalmak polgárai szinte ellenőrizetlenül szállították haza más országok műkincseit. De eszünkbe juthat, az angolkertek ékeinek számítottak a hamis romok, görög vagy római templomutánzatok.
Átjáró II.
Várnai Gyula a virtualitás egy másik értelmezését, a transzcendens tereket hozza be a kiállításra egy falra vetített fénylépcsővel. Az Átjáró címú sorozatának darabját Jorge Luis Borges Alef című novellája ihlette. A történet szerint létezik egy olyan pont, amely a világ minden más pontját magába foglalja, aki beletekint, az a világegyetem valamennyi pontját láthatja egyidejűleg, de egymást nem zavarva – ezt nevezik Alefnek. A novella szerint pedig ez a hely egy lépcső alatt található.
Ezt a lépcsőt idézi meg Várnai. A műtárgy valójában egy vaslemezből és két lámpából áll. A szilárd fém és az illékony fény együttesével teremti meg egy szoba illúzióját, amely valójában nem létezik, csak a szemlélő elméjében.
Feketepiac 6gb végkifejlet
A műalkotásokat távolságtartó tisztelettel kezelők az utolsó előtti teremben bajban lesznek. Itt ugyanis Andrej Skufca helyspecifikus installációja látható, amely leginkább ahhoz hasonlít, mintha valaki azt alakította volna szoborrá, ahogy leteszteli, fog-e a tolla. A szabadon gomolygó firka betölti az egész teret és képtelenség anélkül áthaladni a termen, hogy hozzáérjünk, átbújjunk alatta, közötte.
A katalógusban található leírás szerint a gépek olajos felületét idézik a merész ívek. Azt a technológiai tudományos-fantasztikus elméletet testesítik meg, amelyben a technológia egy olyan magától fejlődő és élő környezetet hoz létre, amelynek már nem az ember a központi eleme.
TÉRÜGYEK
2021. ÁPRILIS 29. – JÚNIUS 27.A Térügyek kiállítás online is bejárható idekattintva.
Kiállító művészek:
Morehshin ALLAHYARI, Andreas ANGELIDAKIS, BESOROLÁS ALATT (UNRATED), Carola BONFILI, Adam BROOMBERG & Guy de LANCEY & Brian O’DOHERTY, Petra CORTRIGHT, Agnes DENES, Aleksandra DOMANOVIĆ, Louise DRULHE, Wojciech FANGOR, Stanislav FILKO, Lucio FONTANA, Dora GARCÍA, Sam GHANTOUS, GULYÁS János, Hans HOLLEIN, Lauren HURET, JODI, Hiroshi KAWANO, Katarzyna KOBRO, Alicja KWADE, Oliver LARIC, Sam LAVIGNE & Tega BRAIN, Jan Robert LEEGTE, LOU CANTOR, Stano MASÁR, Cildo MEIRELES, Rosa MENKMAN, METAHAVEN, NAGY Imre, Georg NEES, OLAWUYI Róbert, PAUER Gyula, Goran PETERCOL, Sascha POHFLEPP & Alessia NIGRETTI & Matthew LUTZ, Àngels RIBÉ, The RODINA, Rafaël ROZENDAAL, Jeffrey SHAW, Andrej ŠKUFCA, TAMKÓ SIRATÓ Károly, Viktor TIMOFEEV, VÁRNAI Gyula
Kurátorok: Giulia BINI, NOLASCO-RÓZSÁS Lívia
Kurátor asszisztensek: Jan ELANTKOWSKI, FEIGL FruzsinaA mind a fizikai, mind a digitális kiállítást egy katalógus dokumentálja, ami a művek reprodukciói mellett elméleti szakemberek esszéit és válogatott manifesztumokat tartalmaz, amelyet a Transbooking Augmented Reality tartalmai egészítenek ki.