Legendás kocsma a pincében, három rejtett emelet és egy szerelmi botrány. A Zenta utca három összefonódó épülete, lakásbeosztása az egykori lakóiról és életmódjukról is sokat elárul. A közvélekedés szerint a házmester vagy modernebbül közösképviselő mindent tud a házról és a lakókról – a Budapest100-on pedig ennek a képességnek nagy hasznát vesszük.
A Zenta utca 1-5 valójában kettő plusz egy ház, a 3 szám ugyanis beékelődik az 1 és az 5 közé. A nagypolgári lakások körbeölelik a kislakásprogram egyszemélyes kis zugait. Az egész épületegyüttes zegzugos és kiismerhetetlennek tűnő, mint egy M. C. Escher kép. A Zenta utca 3.-ban Kovacsis Irén, a Zenta utca 5.-ben Hajdúné Lászlófi Ildikó kalauzolta a sajtóvezetés résztvevőit.
A Bartók Béla útra merőleges Zenta utcában az Uj Otthon Társasház Szövetkezet vásárolta meg a jó tájolású, szabályos telket. A felépülő többszintes városi bérházak tervezésénél igyekeztek megtartani a környék kertvárosi jellegét és ennek előnyeit. Ehhez csak az utcafrontot építették be teljesen, emellett előkerteket vagy csatlakozó hátsókerteket alakítottak ki.
Ezen elvek mentén dolgozott (Lágymányosi) Fischer József is 1926 és 1928 között, amikor megtervezte a Zenta utca 1–5. épületét. Minden lakó ablaka napfényes, hála az előkerteknek és utca felé nyitott franciaudvaroknak. Sőt, az épület meanderes, kígyózó vonalainak köszönhetően egyetlen lakószoba sem néz zárt udvarra, még a szomszédos házak tűzfalával kapcsolatban álló kislakásoké sem.
A társasház lejtős terepen foglal helyet, Zenta utca felől négy előudvarral, a Budafoki út felől egy előudvarral. A ház magasföldszintes, négy-, helyenként ötemeletes, magastetős. A 2-4 szobás – bizonyos esetekben hallos – lakásokat zárt folyosós lépcsőházakból lehet elérni, amelyeket függőfolyosórendszer köt össze. A folyosókra csak az akkori cselédszobák és konyhák néznek.
Helyenként art deco jellegű díszítés látható. Az első emelettől zárterkélyek találunk, a legfelső szinten ezt nyitott teraszok váltják fel. A félköríves erkélyek és a ház lekerekített sarka dinamikusan hullámzó domborzatot alkotnak, amibe az ablakok tökéletesen belesimulnak. A három kapualjból a két szélső épület tulajdonképpen tükörképei egymásnak. 6 emeleten nagypolgári lakásokat, a földszinten üzlethelyiségeket alakítottak ki pinceszinttel és padlással, a tetőtérben pedig egy műteremlakással.
A középső épület, a Zenta utca 3., működésében és kialakításában is különböző – ezt kislakásos bérháznak szánták, szálló jelleggel működött. A mindössze 17-18m²-es szobákat egy mosdóval szerelték fel, a közös fürdő és a hölgyek/urak feliratú mellékhelyiségek a folyosón voltak. Eredetileg a házban minden elektromosárammal működött, a gázfűtést a lakók egyénileg vezethették be a lakásaikba. Itt lakott a két szélső szárny kiszolgálószemélyzete, valamint a Műszaki Egyetem tanítói bérelhettek itt szobát. 1944-ben összesen 63 lakást jegyeztek az épületben.
Az apró lakásokat az egyetemek közelsége miatt ma is praktikusak bérbeadásra, azonban aki tehette, bővítette az otthonát. Az önkormányzat a kiköltöző vagy elhunyt lakók lakásait felajánlotta a szomszédnak, hogy összkomfortosítás fejében megkaphatja. Így jöttek létre a mostani 34 m2-es lakások.
Egyedül a házfelügyelő szolgálati lakásának volt eleve két szobája. Valószínűleg ezzel kárpótolták azért, hogy az éjszaka hazatérők kicsöngették az ágyból, mivel régen éjszakára zárták a kaput.
A ház fura szerkezetű, ami a Zenta utca felől első emeletnek tűnik, az valójában a magasföldszint, ezt követi még 5 emelet, aztán egy tetőszint. A folyosók ablakain kitekintve azonban látható, hogy még van három emelet lefelé, a pinceszint.
A 3-as szám alatt, két szinten helyezkedett el a Kis Rabló Étterem és Söröző – ami szinte egyidős volt az épülettel, hiszen az 1920-as évek végén nyílt. A közösképviselő elmondása szerint az étterem családias hangulatú volt, ahova napközben családok jártak ebédelni. A Kis Rabló egyik jellegzetessége az ablakain található kör alakú, színes ólomüveg betét, benne álarcos lovas rablókkal, pisztolyokkal és két vándormuzsikussal. 1973-ban védett vendéglátóhellyé minősítették.
A pincehelyiségben bár működött zongorával. Ez hajnali ötig nyitva tartott, ami az akkori Budapesten kuriózumnak számított és meglehetősen sokféle embert vonzott oda. Gyakoriak voltak az igazoltatások. Ezt mutatja, hogy a razziák elől menekülőknek külön titkos ajtót alakítottak ki. A bár hátsó falánál egy ajtó a ház pincéjébe vezetett, ahonnan a lakóépület bejáratán át távozhattak azok, akik nem szerettek volna a rendőrséggel találkozni.
A ház központifűtés csövei ráadásul remekül vezették a hangot, így lakók is élvezhették a pezsgő társasági életet. Kovacsis Irén a szüleitől egy egész paksaméta iratot örökölt: azt a levelezést, amelyben próbálták elérni, hogy bezárják a zajos a sörözőt.
Az étterem és a pincehelyiség nagyhatású társadalmi események színhelyeként vált még közismertebbé, átmeneti politikai színtér volt: a frissen párttá alakult, törvényessége elismeréséért kiálló FIDESZ első találkozóját is itt tartotta. A Kisrabló végül 2014-ben zárta be végleg a kapuit. Pár éve a Bölcső Bár & Étterem üzemel a helyiségben. 1989 óta a ház földszintjén lévő másik helyiségben a Holnap Kiadót találjuk.
A Zenta utca 3. szám alatt számos eredeti apróságra bukkanhatunk, mint a lépcsőház csendre figyelmeztető táblái, vagy a poroló a tetőn, amely ráadásul forog, így könnyebb rá felgörgetni a porolásra szánt szőnyegeket.
Lakók
A Zenta utca 1., ennek hajdani lakói között találjuk például Dr. Rásonyi Lászlót, a török nyelv és kultúra kutatóját, valamint Baky Győző festőművész–restaurátort. Jelenlegi is itt él a Budapesti Közlekedési Vállalat első női villamosmérnöke, aki mára már nyugdíjas. A Zenta utca 5., szintén tágasabb felosztású nagypolgári lakásokkal. Érdekesség, hogy 1990-ben itt forgatták Tímár Péter Csapd le csacsi! című filmjének pincejeleneteit. A forgatás még ma is élénken él egyes lakókban: „A nagy felfordulásra, arra még jó, hogy emlékszem!” Az udvarban régebben szerszámkészítő műhely működött.
A ház egy korai lakója révén a Zenta utca 1–5. párszor Az Est címlapján is feltűnt. 1929-ben a házban élő báró Orczy Lajosné, született Beke Olga „apró termetű kékselyemruhás asszony” (akinek házassága báró Orczy Lajossal elmondása szerint csupán azért történt meg, mert épp összeveszett szerelmével, és mindösszesen 8 hónapig tartott, amiből néhány napot éltek együtt)
1929 augusztusában revolvert rántott Sipeki Balás Károlyra, a Pázmány Péter egyetem professzorára.
Balás Károly feljelentést tett a bárónő ellen, a vádak pedig életveszélyes fenyegetés, a revolver ellopása és közveszélyes munkakerülés voltak. A revolver ugyanis a professzor íróasztalfiókjából származott. A bárónő azzal védekezett, hogy egy vitájuk során, amikor is öngyilkossággal fenyegetőzött, Sipeki Balás Károly maga árulta el, hol találja a revolverét.
A Délmagyarország tudósítása szerint a tárgyaláson kiderült, hogy az egyetemi tanár csábította el még évekkel azelőtt az addig ártatlan Beke Olgát, és később időnként kisebb pénzösszegekkel honorálta a lány „barátságát”. A viszony addig tartott, amíg a professzor meg nem nősült, közben pedig Olga – aki ekkoriban még manikűröslány volt a Gellért-fürdőben – is hozzáment Orczy báróhoz. Miután mindketten elváltak, a viszony hellyel-közzel folytatódott.
Az események felemlegetése olyannyira felzaklatta a tudósítás szerint a bárónét, hogy anyjával együtt ki akart ugrani a bírósági épület ablakán,
így a tárgyalást felfüggesztették. Az ügy 1931. december 3-án folytatódott, ekkor a bárónő újabb revolveres merényletre szánta el magát, a professzor azonban „nem vesztette el lélekjelenlétét, rávetette magát az asszonyra és kicsavarta a revolvert kezéből”. A kiérkező rendőröktől megrémülve báró Orczy Lajosné szublimátpasztillákat vett be, amelyeket táskájában tartott, ezt követően kórházba szállították.
(a cikk a Zenta utca 1-5. alatt álló ház Budapest100 honlapján található adatlapja és a sajtóvezetés alapján készült)
