A Szent István Filharmonikusok 70. évadjára készült album igazi időutazásra invitálja olvasóját – a kötet eseménydús, küzdelmekben és eredményekben gazdag évek lenyomata képekben és vallomásokban.
Már az első illusztráció is erős üzenet: a fekete-fehér fényképen egy fenyvesekkel borított festői hegyoldal előterében, ingujjban, elgondolkodva látjuk a zenekar- és iskolaalapító Záborszky Józsefet. Fia, Záborszky Kálmán, aki édesapja kezéből átvette és beteljesítette a feladatot, váltig állítja: ez volt az a pillanat, amikor az iskola és a zenekar közös, hosszú távú koncepciója megfogant az alapító fejében.
Van egy fogalom, amely minduntalan vissza-visszatér a kötet lapjain – a közösség. Erre emlékeznek az alma mater egykori és jelenlegi növendékei, bármerre is vezetett útjuk a későbbiekben – találunk köztük világhírű szólistákat, nagy hatású művésztanárokat, és a jövő reménységeit is, de ugyanúgy kiváló orvost, matematikust és színháztörténészt is. Mind arról vallanak, hogy “Istvánosnak” lenni számukra jóval több volt mint iskolába járni, zenekarban játszani – a közösség élménye hovatartozást adott és életformát jelentett.
A zenekar és az iskola evolúciója az alapítás pillanatától kezdve szétválaszthatatlan, az albumban számos archív fotó eleveníti fel a hőskort, amelyekről a kötetben olvasható 44 vallomás szól. A kötet végén található hosszú lista pedig egyfajta pillanatfelvételként örökíti meg azoknak a muzsikusoknak a neveit, akik a jubileumi koncerteken – 2024. szeptember 28-án a Zeneakadémián, illetve 2024. október 13-án a Budapest Kongresszusi Központban – a Szent István Filharmonikusok és a Szent István Zenei Műhely együtteseinek tagjaiként pódiumra léptek. A két emlékezetes koncert nemcsak tiszteletadás volt az elődök előtt, de azt is bizonyította, hogy mottójuk, A jelen jövője sohasem volt még ennyire aktuális és érvényes, mint ma.
Sokatmondó üzenet, hogy a jubileumi évhez kapcsolódva a Szent István Zeneház termeinek elnevezésével állítanak emléket az intézmény legnagyobb hatású művészpedagósusainak: a legendás hegedűtanár Vermes Máriáról már korábban elnevezett terem mellé most a zenekar- és intézmény alapító Záborszky József, a hegedűművész Kovács Dénes, a fagottművész Keszler György, a hegedűművész-karmester Brenton Langbein, és a hangkultúra szak alapítója, Ujházy László neve is ott áll majd egy-egy terem ajtaja mellett.
Egy jubileum nemcsak a múlt megidézésére, de az előretekintésre is jó alkalom. Az iskola és a Szent István Filharmonikusok sikerének egyik titka biztosan abban rejlik, hogy mindig készen álltak a megújulásra: a vezetés fejében állandóan az járt, miként bővítse, fejlessze az intézményeket, legyenek a körülmények éppen mostohák, vagy kedvezőek. Nem tudok többet, jobbat kívánni az “Istvánosok” összetartó közösségének, mint hogy újabb 70 év múlva egy hasonló kötetben csak a nevek, dátumok, fotók legyenek még számosabbak, a küldetés és az üzenet maradjon az, ami ma is: zenével építeni a jelen jövőjét.
