Pontosan 20 éve érkezett meg az életünkbe a tökéletlen hősnő prototípusa – legalábbis filmen –, és ismerkedtünk meg a szingli kifejezéssel. Bridget Jones műfajt teremtett, pedig csak arra vágyott, hogy legyen egy rendes pasija és normális munkája.
A londoni harmincas egyedülálló nő mindennapjait bemutató naplóbejegyzések eleinte az Independent című újság hasábjain jelentek meg, majd 1997-ben regény formában is kiadták Bridget Jones naplóját. A szerkesztők alapkoncepciója az volt, hogy bemutassák azoknak a nőknek a gondjait, akik a harmincas éveikben még nem alapítottak családot és nem élnek házasságban. Azonban anyagilag függetlenek, sőt elég jól keresnek, és nagy baráti társasággal rendelkeznek, akik bizonyos fokig a család szerepét töltik be az életükben.
Az azóta többször kiforgatott és kiátkozott szingliség nem egy javasolt életformaként jelent meg a könyvben és a filmben. Bridget és barátai mind vágynak társra, családra, csak eddig nem jött nekik össze. A könyv és a film minden várakozást felülmúló sikere részben annak köszönhető, hogy az alkotók jól ráéreztek egy szélesebb társadalmi jelenségre. Másrészt pedig annak, hogy Bridgettel nagyon könnyű azonosulni. Hiszen mindannyian szeretnénk olyan tökéletesek lenni, mint a regény vázát adó Büszkeség és balítélet főhőse, Lizzy Bennet, azonban a legtöbbünk nem lefegyverző és okos riposztokkal válaszol, amikor gúnyos megjegyzést tesznek rá, hanem lefagy. Ahelyett, hogy erkölcsi tartásunk megőrzésével és elménk pallérozásával foglalkoznánk, a hétvégén sorozatot nézünk, és minden hülyeséget megeszünk, amit a hűtőben találunk.
A legtöbbünk életében vannak napok, amikor a leggondosabb felkészülés ellenére is egy tűzoltópóznán találjuk magunkat, hogy aztán az egész cég rajtunk röhögjön. De pont ez a lényeg! Nem kell tökéletesnek lenni! És amikor karácsonykor végiglátogatjuk a rokonokat, akik mind elmondják, hogyan is kéne élnünk, akkor gondoljunk Bridgetre meg arra a pohár borra, amit majd megiszunk otthon, ahol saját várunk nagykorú várúrnői vagyunk. Emellett a céges karácsonyok kapcsán különösen megszívlelendő, hogy maradjunk távol az irodai hímpellértől! Elkerülendő a kínos januárt.
Bár a film készítői több lényeges ponton is változtattak az eredeti könyv mondanivalóján, Colin Firth és a szexin szemét Hugh Grant kárpótol minket, arról nem is beszélve, hogy a magyar verzióban Udvaros Dorottya kölcsönözte a hangját Bridgetnek, ezzel tökéletessé téve Renée Zellweger alakítását.
Bridget Jones naplója – amerikai-angol-ír-francia romantikus vígjáték , 98 perc, 2001
