„Az oroszok már a spájzban vannak!” – hangzik a szállóigévé vált idézet a Tizedes meg a többiek című filmben. A mára már ízig-vérig klasszikussá vált alkotás rendezője, Keleti Márton nevéhez olyan további emblematikus produkciók fűződnek, mint például a Mágnás Miska, a Butaságom története, a Hattyúdal, a Tanulmány a nőkről, vagy a Fuss, hogy utolérjenek.
A háromszoros Kossuth-díjas filmrendező, Keleti Márton 1905 áprilisában született a budapesti Erzsébetvárosban. A színházi és kulturális világ környezetében felnőve hamar világossá vált számára, hogy az úgynevezett „showbiz” tagja legyen. Pályáját színházrendezőként kezdte, ezen belül is az operett és a zenés előadások vonzották. A zenés produkció műfaja az előző század első felében különösen nagy virágkornak örvendett.
A színházi miliő után Keleti a filmes világban kezdett dolgozni a ’30-as években, a magyar hangosfilm első aranykorában. Erre a periódusra esik a magyar műfaji filmek második aranykora (az első nagyjából a ’10-es évekre tehető). A fiatalembernek rendkívül gazdag lehetőségei nyíltak ekkoriban a szakma elsajátításának különböző módjaira. Első filmrendezése az 1937-es Viki volt, Kabos Gyula, Bársony Rózsi és Jávos Pál főszereplésével, amelyet a Torockói menyasszony követett Dajka Margittal és szintén Jávor Pállal. A háború előtti érában több játékfilmet is készített, köztük például a Csathó Kálmán színpadi vígjátékából adaptált Te csak pipálj Ladányit.
Rendezői világa és stílusa a háború utáni években kezdett igazán kibontakozni. Ennek az útnak első fontos stációi olyan mára már kultikussá vált filmek sora, amelyek lényeges értékeket képviselnek a mai napig a magyar filmkultúrában. 1945-ben megrendezte Bródy Sándor művéből A tanítónőt Szörényi Éva, Jávor Pál főszereplésével. Ez a film – kapcsolódva Szőts István Emberek a havason, valamint Bán Frigyes Talpalatnyi föld című rendezéseihez – szakított az előző periódus illúzionisztikus paraszti világ reprezentációkkal, és a minél hitelesebb, autentikusabb vidéki valóságábrázolást tűzte ki célul.
1949-ben mutatták be Keleti máig talán legismertebb rendezését, a Mágnás Miskát. A film a Tanítónő által megkezdett horizontot továbbgondolva, immár a dráma helyett a vígjáték formában dolgozta fel a korabeli társadalmi berendezkedéseket és helyzeteket, jelenségeket vidéken. A sztárparádéban megvalósult mozifilmben olyan grandiózus színészek alakították még a legkisebb szerepeket is, mint például Sárdy János, Németh Marika, Mészáros Ági, Gábor Miklós, Sulyok Mária, Gobbi Hilda, Latabár Kálmán, Latabár Árpád. Szintén ebben az évben mutatták be másik komédiarendezését, a Janikát, Turay Ida fergeteges szerepformálásaival.
Az ’50-es évek elején Keleti Márton filmjeit is elérte a szigorú cenzúra és a szocialista realista szabályrendszer. Több produkciót is forgatott ezek hatása alatt. Így készült az 1950-es Dalolva szép az élet, amely a zenés vígjáték és a termelési filmek műfaji fúziója, Ferrari Violetta és Soós Imre főszereplésével. Ugyanebbe a szekcióba tartozik továbbá az Ifjú szívvel, a Civil a pályán, a Kiskrajcár vagy a Selejt bosszúja. Szintén az ’50-es évek első felében készítette el két nagyszabású történelmi filmjét, a Mikszáth-regényből adaptált Különös házasságot és az Erkelt. Az étvized két további meghatározó filmjei közé tartozik még a második világháborús tragikomédia, a Latabár Kálmán főszereplésével készült Fel a fejjel és az abszurdba hajló komédia, a Péntek 13, szintén táncos-komikus ikon alakításával.
A ’60-as évek új horizontot nyitott a rendezői életműben, továbbra is hangsúlyt kaptak az ifjúsági témák, ugyanakkor már egy teljesen más megvilágításból újgenerációs problémákkal. Ennek lenyomata az Esős vasárnap és a Hattyúdal, amelyekben már nyílt társadalomkritika is meghúzódik. 1965-ben mutatták be Keleti Márton talán legemblematikusabb rendezését, A tizedes meg a többiek címen. A második világháborús film máig az egyik legismertebb hazai játékfilm, Sinkovits Imre, Major Tamás, Darvas Iván, Pálos György főszereplésével. Ezután következett a hatalmas sikerű Butaságom története, Ruttkai Éva, Básti Lajos ikonikus duójával.
Nem csupán a mozi, hanem a televíziós munkák egyik legtehetségesebb műfaji alkotója volt a rendező. Olyan tv-filmek fűződnek nevéhez a ’60-as ’70-es évekből, mint például a Zenés TV Színház, a Bözsi és a többiek, a Régi nyár Ruttkai és Latinovits kettősével, vagy Én, Prenn Ferenc. Utolsó nagy játékfilmes rendezései közé tartozik a ’60-as ’70-es évek fordulóján az Elsietett házasság, a Tanulmány a nőkről, a Történelmi magánügyek, a Szerelmi álmok – Liszt, a Fuss, hogy utolérjenek és a Csínom Palkó.
Keleti Márton neve megkerülhetetlen a hazai- és közép-kelet-európai kultúrtörténetben. A műfaji film egyik legerősebb érájában kezdte munkásságát. A műfaji filmes józanság és pragmatikusság egy egész életére nagy hatással bírt rendezői elképzeléseire és megvalósulásaira. Filmjeiben az a különösen értékálló, hogy produkciói úgy képviselnek egyetemes érvényű jelenségeket, összefüggéseket, hogy ezek a lehető legtisztábban, közérthetően kerülnek közvetítésre, legtöbb esetben pazar színészgárdával és gondosan összehangolt technikai stábbal.
