December közepe óta vetítik a mozik a Demjén Ferenc slágereiből készült jukebox-musicalt. A Hogyan tudnék élni nélküled? női főszereplőjével, Törőcsik Franciskával a magyar.film.hu készített interjút.
- hirdetés -

– Nagyjából egyidős vagy a nagy Demjén-slágerekkel, amik javarészt a ‘90-es évek elején jelentek meg. A film előtt volt kapcsolódásod a Demjén-életműhöz? Vannak gyerekkori emlékeid a dalairól?
– Persze, az én életemnek is már gyerekkoromtól kezdve a részei a legnagyobb Demjén-slágerek, a Sajtból van a Hold-tól az Iskolatáskáig, arra is emlékszem, hogy a Mikor elindul a vonat volt akkoriban a kedvencem. De az egészen más, amikor színészként kell hozzányúlni egy dalhoz, a sajátomévá kell tenni, mélyebben meg kell érteni a szövegét. Velem is ez történt az Úgy szeretném és a Szabadság vándorai esetében: ez a szerepem két legfontosabb dala a filmben, és ahogy foglalkoztam velük, szép lassan egyre közelebb kerültem hozzájuk.
(…)
– Mi fogott meg téged ebben a szerepben?
– Mindenevő vagyok a műfajokat illetően, szóval nincsenek ilyen kikötéseim, hogy nem szeretem a zenés filmet, vagy a szuperhősös filmet, vagy bármit. Úgy gondolom, hogy minden műfajban tud érvényes mű születni. A zenés-táncos filmeket gyakran övezik előítéletek, de ha jól van megcsinálva, jók a dalok, amik jól el is vannak énekelve, jók a koreográfiák, pláne, ha még a történetnek is van mélysége, akkor az egy jó film lesz. Engem ez érdekelt a Hogyan tudnék élni nélküled?-ben, erre törekedtünk.
(…)
– A filmszerepeidben mintha tudatosan váltogatnál a közönségbarát filmek és a kísérletezőbb, szerzőibb víziók között. Ez tényleg tudatos? Tehát például a Cicaverzum után valami hagyományosabb filmszerepet kerestél?
– Bár ennyire tudatos lennék! Szerencsésnek érzem magam, hogy ennyiféle műfajú filmnél gondolnak rám, és nagyon örültem, hogy például Szeleczki Rozival (a Cicaverzum és a Rozgonyiné rendezője – a szerk.) egymásra találtunk. Így nem volt kérdés, hogy a vizsgafilmje után folytatjuk a közös munkát. Ha látok egy könyvben fantáziát és van kölcsönös szimpátia, akkor megragadom a lehetőséget. Például a Rozival kötött szövetség nagyon fontos számomra, így egyértelmű volt, hogy a Cicaverzumot priorizálom más munkákkal szemben.
És az olyan lehetőségekért is nagyon hálás vagyok, mint a Hogyan tudnék élni nélküled?, ahol egészen mások a játékszabályok, énekelni, táncolni kell tudni, de emellett egy nagyon mély történet az alapja. Próbálok a megérzéseimre is hallgatni, amikor egy szerepet elvállalok, de ez egy nagyon összetett folyamat és sok egyéb tényezőn is múlik egy-egy döntés.
Az interjú teljes egészében a magyar.film.hu oldalán olvasható ide kattintva.