A muzsikus cigányok fiatalabb generációjának képviselője Bangó János, aki talán még azon utolsók között van, akik ezt a gazdag zenei hagyományt a nem is annyira régi szép időkben bevett szokások alapján sajátíthatták el. A jobb napokat is látott zenei világ sorsa közérdek és jelenleg nem kis segítségre szorul. A prímással a muzsikus cigányság háza táján zajló változásokról és nagyon is összetett folyamatokról beszélgettünk.
– Kezdjük a legelején. Honnan gyökerezik a zenei tevékenységed?
– Az egész családom muzsikus volt, édesapám és édesanyám részéről is. Édesapámból ugyan nem lett zenész, apai nagyapám viszont híres prímás volt. Velem az anyai nagyapám ismertette meg a hegedűt, neki köszönhetően már 4-5 éves koromban elkezdtem felfedezni a hangszert, 6 éves koromban pedig beírattak a zeneiskolába.
– Még egész fiatal voltál, amikor bekerültél a Rajkó Zenekarba, majd jött a 100 Tagú Cigányzenekar. Kik voltak a mestereid?
– A Rajkó Zenekarban nagyjából két évet zenéltem, a 100 Tagú Cigányzenekarban pedig egyet. Mindkét esetben Rigó Sándor mellett dolgozhattam, de a legnagyobb mesterem mégis Lakatos Miklós volt. Egy hét tagú együttest vezetett a Márványmenyasszony Étteremben, miközben hetente kétszer magánórákat is adott. Sok mindent ellestem tőle. A Rajkó Zeneiskolában Sárközi Béla tanított, később pedig Horváth Dezső és Vadászi Gyula is sokat hozzátett a fejlődésemhez. Dolgoztam az Aquincum Hotelben Csicsó József irányításával és a Kulacs Étteremben is Kalla Sándor vezetésével. Szerencsésnek érzem magam, mert fiatalon sok helyen megfordultam és ez nem mindenkinek adatik meg.
– Most milyen lehetőségei vannak egy fiatalnak?
– A Rajkó-Talentum Alapfokú Művészeti Iskola, Zeneművészeti és Táncművészeti Szakgimnázium még most is működik, de nem sokan tanulnak tovább, hiszen mára alig maradt olyan vendéglátóhely, ahol a régi, jól bevált élőzene szól. Márpedig ezt a zenei hagyományt nem elég iskolai keretek között elsajátítani. Egy igazi felállás legalább 4-5 tagú, a Márványmenyasszonyban heten voltuk, most pedig azt látom, hogy mindössze két-három főt tudnak foglalkoztatni a helyek. Egy biztos, fogyóban van az utánpótlás, legtöbben a jazz, vagy a klasszikus zene irányába veszik az útjukat.
– Mesélnél arról, hogy jelenleg kikkel zenélsz?
– Az utóbbi években kialakult egy állandó felállás: Bangó Ernő a cimbalmos, Ökrös László (Jata) klarinéton, Ónodi László (Fiszisz) brácsán játszik, a bőgő mögött Csík Sándor áll, néha pedig a csellista, Duka Elemér is csatlakozik a csapathoz. Jelenleg a Carmel Kóser Étteremben Duka Vilmos nagybőgős, Eli öccse játszik velünk a fiatalabb generációból. A többiekkel már korábbról is jól ismerjük egymást. A Fekete Hollóban állandó volt a felállás, Bangó Ernővel a Kempinski Hotelben hozott össze a sors, Ónodi Lacival pedig az Aquimcumban muzsikáltam együtt.
– A műsoraitokból ki lehet hallani, hogy igyekeztek nem kizárólag a jól bejáratott nótás anyagból meríteni.
– Egy jó cigányzenekar repertoárja nem kizárólag magyarnótából áll. A stílus keretein belül mindig is adtak elő operettet, könnyűzenét, filmzenét, jazzt, sőt, klasszikus zenét is. Pár évvel ezelőtt volt egy felkérésünk, aminek keretében elkezdtünk foglalkozni a régi slágerekkel, olyanokkal is, amiket addig nem ismertünk, ezeket azóta beépítettük repertoárunkba, miközben törekszünk arra, hogy egy öttagú felállás mellett ezek minél élesebb tempóváltásokkal, modernebb akkordokkal szólaljanak meg.
– Mikor lementem hozzád egyszer beszélgetni a Százéves Étterembe, akkor az egyik kedvenc nótám, a Piros rózsa, feslő rózsa kísérete közben ráénekeltél a dalra egy olyan szöveget, amit én felvételen még nem hallottam, pedig igyekeztem utánajárni a dal változatainak, sőt még a szerb megfelelőjét is megtaláltam. Jól sejtem, hogy létezik a muzsikus cigányzenészek között ezekre a nótákra egy akár íratlan, szájról szájra átadott szövegvilág is?
– Az általad említett szöveget én már gyerekkorom óta ismerem. Pontosan nem is tudom, hogy honnan ered, talán a családban hallottam, vagy Járóka Sándortól. Így szól:
Nem vagyok én sose részeg, csak ha a szemedbe nézek
Attól aztán úgy berúgok, hogy e világról mit sem tudok
Váljon el a nap az égtől, szerelmes a kedvesétől
Nincs is napfény a világon, hogyha tőled el kell válnom.
– Megítélésem szerint sokat változott a kávéházi cigányzene az elmúlt évtizedben, talán azt is mondhatjuk, hogy nem a legjobb irányba. Te mit gondolsz erről?
– A zenekarok elsődlegesen a vendégek igényeit veszik figyelembe. Régen az operett és az akkori slágerek épültek be a kávéházi cigányzenébe, ma viszont a mai slágereket kell figyelembe venni. Ha valóban romlott a minőség, arra talán a rohanó világ és a műfaj iránti egyre csökkenő kereslet a magyarázat.
– Különböző kezdeményezések persze vannak a műfaj hagyományainak védelmében. Mennyire hatékony például a Muzsikáló Magyarország program?
– A program már több éve működik, ami nagyban elősegíti a magyarnóta természetes közegének megőrzését és népszerűsítését is. Mindez nyilván a zenészektől is függ, hogy hogyan szólaltatják meg ezeket, én mindenesetre úgy gondolom, hogy az élő zenének a mai napig komoly ereje van. Ez a kezdeményezés egyébként a vendéglátó egységeket is segíti, hogy tudjanak minél több zenészt, zenekart foglalkoztatni.
– Egy zenekar hangzása meglehetősen elkülönül mondjuk egy lemezfelvételen, illetve egy éttermi szituációban. Jót tesz a cigányzenének a vendéglátós közeg amellett, hogy adott esetben megélhetést biztosít?
– A cigányzene közege egyértelműen az étterem és a kávéház. A legnagyobb prímások és zenekarok is itt zenéltek. Természetesen a minőségi rádiófelvételeknek és lemezfelvételeknek is nagy jelentősége van, de ez a műfaj elsősorban a vendéglátáshoz kapcsolódik. A megélhetés egy másik kérdés, ami már nem ugyanazt jelenti mint egykor.
– Jellegéből adódóan a muzsikus cigányság talán még fokozottabban ki lett téve a covid-időszak megpróbáltatásainak. Te hogyan boldogultál?
– Úgy gondolom, hogy a járvány nagyon átírta a kávéházi cigányzene sorsát. Ikonikus éttermek zártak be, mint a Kárpátia vagy a Mátyás Pince, olyan helyszínek, ahol nyitás óta, évtizedeken keresztül élő cigányzene szólt, méghozzá nagyon jó színvonalon. Boldogultunk mi is, mint minden zenész, elmentünk dolgozni, jellemzően rakodómunkásnak vagy futárnak, sofőrnek. A régi slágerek feldolgozására említett felkérés is ebben az időszakban érkezett, ilyen szempontból talán szerencsések voltunk, hogy a zenéléssel is tudtunk foglalkozni.
Mi volt az eddigi legnagyobb elismerés a pályád során?
– 2019-ben Tomhán Gyula Ferenccel közösen nyertük meg a Balatofüredi Primásversenyt, talán erre a díjra vagyok a legbüszkébb. Sok felkérésem van a Dankó Rádiótól is, azokat is szeretem és nagyon hálás vagyok értük. Emellett nekem mindig is az volt a legnagyobb elismerés, ha a régi nagy prímásoktól, zenészektől kaptam dicséretet, na meg persze az is, ha bármilyen fellépés során, legyen az koncert vagy bárest a közönségtől érkezik pozitív visszajelzés.
– A vendéglátózáson kívül még milyen lehetőségeitek vannak itthon?
– Esküvők, egyéb privát rendezvények, rádió- és televíziós felvételek, a muzsikus hagyományt ünneplő színvonalas rendezvények és eseménysorozatok. Minden az együttes profiljától függ. Duka Elemér például a klasszikus zenében is megállja a helyét, így ott ezek a lehetőségek is megnyílnak. Én jellemzően nem a koncerteket tartom főprofilnak, hanem a vendéglátós vonalat, így itt igyekszem képviselni a minőségi cigányzenét.
– Külföldön hogyan fogadják a magyar cigányzenét?
– A külföldi közönség számára, akik feltehetően soha nem hallottak még ilyet, sokkal nagyobb kuriózum tud lenni a zenénk, és sokkal erősebb hatást is tud kiváltani. Turnéztunk már Svájcban, Németországban és Franciaországban, ilyenkor a helyszínek általában koncert- vagy színháztermek, ami eleinte szokatlan volt a számomra, mert sokkal nagyobb figyelem hárul ránk, zenészekre és arra is, amit játsszunk, mindenesetre különös élmény ezt megtapasztalni.
– Mik a terveid a jövőre nézve?
– Ahogy említettem is, jelenleg a Carmel Kóser Étteremben lehet minket meghallgatni hétfőtől csütörtökig, valamint vasárnap este. Szeretettel várunk mindenkit, aki eljönne, és aki kíváncsi ránk. Konkrét tervünk nincs, azt leszámítva, hogy szeretnénk minél többet muzsikálni. Készülünk egy különleges lemezfelvételre is, de arról te majd mesélsz, ha jónak látod.
