19. ablak: A hó sem takarja el

Hendrick Avercamp: Téli táj korcsolyázókkal

Korcsolyáznak, karácsonyt, hóesést emlegetnek, de semmi kellemes, puha téli nincs a mai ablakban.

Németh Ákos Tél című drámájában hét ember élete kapcsolódik így-úgy össze, és sűríti az összes tipikus és ismerős családi drámát. És bár ezekbe a kapcsolatokba be-besüvít a reménytelenség, mégis furcsán lírai tud lenni a hangulat.

Ja, persze, mint az életben.

Ahogy bizonytalanságunkat leplezve egymással játszmázunk, keressük a kibúvókat, és egymás elől titkoljuk valódi lényünket. Ahogy illúziókba ringatjuk magunkat, hogy tudjuk, hogyan kell élni. Ideig-óráig sikerül, aztán rájövünk, terveinkben nem tudunk számolni a külső változókkal, és akkor összeomlik a kártyavár.

Aztán mégis újrakezdjük az építkezést.

Öreg hajléktalan vashordóban égő szemét tüzénél szárítja a fekélyeit, a nadrágszár a sebbe száradt, sziszegve rántja fel.
Tél van.
A sóhajból fagyott égen hófelhők és varjak, az ózon és nitrogéndioxid a város aranykorát idézi, a szálló porban templomtornyok úsznak, az utcákon némán lépkedő hús, új fajokat szülnek a kültelki fáradtolaj-tavak, ahol süllyedő gépek öntöznek kerozint a légifolyosó utolsó kilométerén, ahol örök jégmentes tóban mossa kezeit az ipari termelés angyala, ahol abroncsot égetnek a külváros sámánjai, akik ellepték a szárnyaló ingatlanpiac összes emlékműveit.
Kölykök öngyújtóval macskát kínoznak az összefirkált széplány előtt, aki sok példányban mosolyog a közöny reklámjain, egy luxusterepjáróra fázós bőrfejű vizel, míg megcsodálja a fáról fára futó karácsonyi égőfüzért, sietve gombolkozik, a fejére hó száll.
A lányra gondol a plakátokon.
Egy hete, az első képen a sarok felől, a lány mellére apró horogkeresztet vésett, mint ódát, mint a kegyelem ajándékát, és újból feltalálta a szerelmet.
Az automata kaszinó reklámja a sarkon szép utcalányra villog, akit senki sem kíván meg, pénzt ad a rendőrnek, akit húsz éve ismer, miközben egyikük sem gondol semmire.
A szórólapos fiú, kit egy pincébe zárva tanítottak ki a bölcsek könyvére tízévesen, lélekben sorozatgyilkos, és a szíve torz, mint egy tatáré, gyűlölet kering erében, amint vértelen dámák és mások unott keze a földre ejtik a reklámcéduláit, piros szőnyeg a metróbejáratig. A kurva egyet szánalomból elvesz, angoloktatás, kedvezményes angoloktatás. Szállodabárokra gondol, recepciósokra, egy sor kopott emléken méláz, hogy egy másik életben valaha milyen szép volt, meg milyen hideg van. Pénzt dob egy kolduló kislánynak, aki sír a sárban ülve. Fáj a petefészke.
Isten hozott, itt és akárhol. Valóban, szép az este, hogyan tudnánk visszatartani magunkat, hogy himnuszt ne énekeljünk, romlott egyházi latinban?

(Részlet a darabból)