Krimivígjáték az adventi kalendáriumban? Persze, hiszen télen játszódik!
Kevés olyan darab van a drámairodalomban, amely sok színésznő számára kínál valódi szereplehetőséget. Robert Thomas bűnügyi vígjátéka, a Nyolc nő ilyen. A darab Franciaországban 1961-ben, Magyarországon pedig 1964-ben debütált a Vidám Színpadon. 2002-ben zenés film is készült az egyébként prózai darabból François Ozon rendezésében olyan nagyágyúkkal, mint Catherine Deneuve, Isabelle Huppert, Emmanuelle Béart, Fanny Ardant.
A szerzői utasítás szerint téli reggel van, „bágyadt napsugarak világítják meg a bejárati ajtót. Békés, vidéki hangulat. Pislákol a tűz. Valahol tízet üt egy óra.” A karácsonyi készülődés finom, nagypolgári és békés idilljéből azonban egy velőtrázó sikoly billent ki: Marcelt, a ház tulajdonosát, a nyolc nő mindegyikével valami módon kapcsolatban levő férfit, a szobalány holtan találja. Az üzletembert leszúrták, és mivel a legközelebbi település kilométerekre van, a magányosan álló házban – tévé nincs benne, a telefon nem működik, és az egyetlen autó is lerobban – pedig a nők egymást kezdik gyanúsítani.
Egy jelenet a filmből:
Gyors névsorolvasás: Gaby (Marcel felesége), Suzanne és Catherine (a lányai), Mamy (Marcel nevelőanyja), Augustine (Marcel féltestvére), Pierrette (Marcel húga), Louise (a szobalány), Madame Chanel (a szakácsnő). Ők mindannyian a maguk módján nyomoznak, hogy kiderüljön, ki a gyilkos. A kocka tehát el van vetve. De itt mindenki hazudik: a gyilkos magát leplezi, a többiek félrelépéstől pénzsóvárságig takargatják, amit takargatni kell. A nők tehát csipkedik/marják egymást, hol csak utalásokkal, hol egészen direkten, de franciásan frivol eleganciával, eközben pedig mindenki megszabadul azoktól az álarcoktól, amit évek óta hordtak.
Ne felejtsük el, hogy vígjátékról van szó, így hát szórakozunk, majd jön egy újabb csavar, és legalább mi, nézők megnyugodhatunk. A nyomozás érdekében erről nem ejtenék szót, csak annyit tanácsolnék, olvassák el A képzelt beteget!