Hammerschmidt úr (és László Miklós) Illatszertárában karácsonyra készülődnek. 1936-ot írunk. Béke van, kereskedői éthosz, szakmai elvárások és persze szerelem.
Az illatszertár tulajdonosa korrekt, elvárásai vannak, de akik teljesítenek, azokat jutalmazza. És van benne valami apai törődés is. Az alkalmazottaknak azért vannak anyagi gondjai, amit említgetnek – szóval némi életszag besüvít a romantikába -, viszont nem ez a fontos. Hanem két harmincas, kialakult személyiségű, süvölvény korszakán túli, alapvetően visszafogott ember élete. És szerelme. Akik hosszú ideje leveleznek ismeretlenül, és amikor kiderül számukra, hogy az egyébként oly elviselhetetlennek tartott másik az ismeretlen nagy Ő… Igen, happy end van. A félreértések után persze minden kiderül, helyére kerül, jön karácsony, a szeretet ünnepe, bezárják a boltot, és mindenki, még a fiatalabb segéddel megcsalt Hammerschmidt is a párjához megy haza.
Egy klasszikus feldolgozás a Magyar Televízióból:
Valami báj ebben az egyáltalán nem harsány vígjátékban. Talán az irói empátiától. Csöndesek benne az érzelmek, sok benne az elfojtás és az álmodozás, de leginkább a kötődésre és társra vágyás. Mondjuk ki: érzelmes ez a vígjáték, ebben is van legalább öt pud szerelem. Szerencsére nem csordul át érzelgősségbe, amihez László Miklós bölcsessége és mértékletessége szükséges. Ezt látták-e meg benne a francia és a hollywoodi producerek, amikor elkészítették belőle a Magazin au coin de la rue-t vagy A szerelem hálójában-t? Ki tudja. Az biztos, hogy bejött a számításuk.