A vidámságból vissza a komor télbe: a Bohéméletben gémberedett ujjakkal festenek és fogvacogva írnak verset a fűtetlen padlásszobában. Ebben a hidegben a tűzre dobott papír nem ad tartós meleget, a forró szerelem kialszik.
Igaz, hogy a Felelőtlenségük miatt nyomorgó fiatal művészek élete karácsonytájt Párizsban cím sokkal inkább összegzi az opera, illetve az annak előzményét jelentő regény történetét, de azzal biztosan nem vált volna az operarepertoár megkerülhetetlen darabjává. Egyrészt hosszú a plakátokra és a jegyvásárláshoz, másrészt kicsattanóan optimistának nem mondható. Bár gyaníthatóan az 1840-es és 1890-es években (Henri Murger regényének, illetve Giacomo Puccini operájának megírása idején) a bohém szó egész mást jelentett, mint ma, nem lengte be a nosztalgia finom pókhálója, és a korabeli közönség más elvárásokkal ült be az operaházak nézőterére.
A Bohéméletet már a tavalyi Száraz november alatt is emlegettük:
Spekulálhatunk, de teljesen fölösleges. Kucorodjunk inkább egy puha pléd alá, készítsünk elő zsebkendőt, és nyomjuk meg a háromszöget a bal alsó sarokban!
https://youtu.be/yW7py67QqZU