Az első igazán híres zongoravirtuóz, aki turnékörutakra járt, így kvázi Liszt szellemi elődje, emellett pedig népszerű zeneszerző, akinek kompozíciós technikája előremutatott a romantika korszakába: ismerjék meg a cseh Jan Ladislav Dusseket (1760-1812)!
Bár az utókor némileg mostohán bánt vele (mindenki tegye a kezét a szívére: hallottak már erről a zeneszerzőről?), Dussek korának nagyra becsült alakja volt. Körbeturnézta Európát, és ő volt az első, aki úgy helyezkedett el a színpadon, hogy a közönség profilból lássa híresen szép arcát – és mint estéről-estére tapasztalhatjuk, ez a szokás a mai napig így is maradt. De nem csak kitűnő zongoratechnikájáról, hanem üvegharmonika-játékáról is híres volt, ez a hangszer a kor nagy leleménye, egy egészen különleges, benedvesített ujjakkal játszandó üvegkúp.
Így néz ki, és így kell rajta játszani:
Kalandos élete alatt több udvarban megfordult, játszott az orosz cárnak, és Marie Antoinette-nek is, majd a francia forradalom után 11 évig Londonban telepedett le. Itt ismerkedett meg Haydnnel, aki nagyra tartotta Duseket. És itt ismerkedett meg későbbi feleségével, Sophia Corrival is, aki a korban híres énekes és hárfás volt, Dussek neki is írt hárfadarabokat, de Sophia maga is komponált. Dussek és apósa kottakiadásba kezdtek, de az üzlet csúnyán megbukott, az apóst pedig 1799-ben börtönbe zárták.
Dussek egyszerűen elhagyta Londont, feleségét és közös gyermeküket, és az akkori Poroszországban folytatta karrierjét. 1807-től haláláig Párizsban élt, ekkorra azonban legendás szépsége megkopott, és a mértéktelen alkoholfogyasztástól és habzsolástól annyira meghízott, hogy állítólag külön ki kellett kanyarítani egy részt az asztalából, hogy le tudjon ülni, valamint egy idő után a zongora billentyűit sem érte el…