November 30. – Temperamentumos záróakkord

Händel Balthasar Denner portréján

Remélem, a virtuális szesz némi vidámságot, érdekes információkat csempészett az absztinencia napjaiba, vagy egyszerűen csak szórakoztatott! Az idei száraz november lezárásaként egy népszerű zeneszerző életéből szemezgetek, következzék Georg Friedrich Händel.

Händel (1685–1759) tehetségére már gyerekkorában felfigyeltek (amikor is a kis Georg Friederich apja tiltása ellenére klavikordot csempészett a padlásukra, hogy gyakorolhasson), és bár apja nem helyeselte zenei törekvéseit, végül a szász-weissenfelsi herceg támogatása segítségével a fiú mégis megkezdhette zenei tanulmányait. A komponista nem volt könnyű természet, lobbanékonysága sokszor bajba sodorta. 19 éves korában például egy apró-cseprő ügy miatt kardpárbajra hívta ki egy barátját, és csak annak köszönheti az utókor, hogy nem lett egy nagy zeneszerzővel szegényebb, hogy Händel gombjáról lecsúszott ellenfele pengéje. Händel 1712-ben Londonba költözött, és életének nagy részét itt is töltötte, az angolok ugyanúgy nemzeti zeneszerzőjüknek tekintik, mint a németek.

Egyik legnépszerűbb művét 1717-ben egy temzei kirándulás alkalmával adták elő:

Életét a komponálás mellett intrikákkal és viszálykodással volt kénytelen tölteni, hiszen hatalmas verseny folyt a ki-a-legnagyobb-zeneszerző címért. Talán ez is belejátszott, hogy 50 éves korától kezdve időről időre stroke rohamai voltak, melyek egyre jobban tönkretették egészségét, 68 éves korára pedig sikertelen hályogműtétek után teljesen megvakult. 74 évesen egy újabb stroke végzett vele.

Igaz, jóval rövidebb ideig élt Händelnél, a vetélkedésből és a nagybetűs életből Mozart is kivette a részét:

November 22. – Két végén a gyertyát

Händel napszemüvegben – forrás: weknowmemes.com

Azonban más is volt a háttérben: Händelről lejegyezték, hogy igencsak szerette a dohányárút és a finom italokat, azok közül is leginkább a portói bort. Az Ibériai-félszigetről importált nedű desztillálásához azonban ólmot használtak, így túlzott fogyasztása könnyedén vezetett ólommérgezéshez, amely minden valószínűség szerint Händel esetében is fennállt.

Sőt mi több, az orvosok az ólomnak tulajdonítják a zeneszerző heves vérmérsékletét is, mivel a toxikus anyagok éppen az idegrendszert támadják meg.

Így vagy úgy, Händel már életében nagy hírnévre tett szert, amely halála után sem halványult el, és egész életét a komponálás és az előadás töltötte ki.

Állítólag, amikor II. György megkérdezte tőle, miért nem házasodik meg, így felelt: akkor nem maradna elég ideje a zenére. Mit is mondjak? Halleluja!