Kinek nincs egy jó részeges sztori a tarsolyában a „régi szép időkből”? Egy átmulatott legénybúcsú, egy jól sikerült osztálykirándulás, egy sikeres vizsga megünneplése? Persze a következmények első pillanatban talán nem mindig olyan humorosak, de az idő általában egyre viccesebbre színezi a történteket.
A 20. század fordulójának Párizsáról valószínűleg senkinek sem az ásványvíz jut eszébe, sokkalta inkább az abszint, így nem csoda, ha az ekkor tevékenykedő zeneszerzők között is találunk egy-kettőt, aki szívesen nézett a pohár (üveg?) fenekére.
A mai napon a századforduló egyik nagy öregje, Gabriel Fauré egy kedves anekdotáját osztom meg, amely az 1860-as években történt meg Rennes-ben. A történet már csak azért is pikáns, mert az 1845-ben született Fauré éppen csak 20 éves kora környékén járhatott, amikor orgonistaként tevékenykedett a város egyik templomában, és szívesen töltötte estéit a helyi kocsmában.
Fiatalság, bolondság, mondhatnánk: egyik este annyit ivott, hogy jobbnak látta, ha haza sem megy, így reggel egyenesen a misére sietett – természetesen előző napi öltözékében. Nos, mondanom sem kell, már ez a jelenet is megbotránkozást váltott ki, hát még, amikor a fiatalember két szám között fogta magát, és kiment elszívni egy cigarettát… (Ezt a szokását élete végéig megtartotta, a képen is látható egy szál cigaretta a kezében, mely szenvedélye végül halálát is okozó tüdőgyulladásában is nagy szerepet játszott.)
Fauré (egyik) legnépszerűbb darabját, a Sicilienne-t Pelléas és Mélisande szvitjéből talán senkinek sem kell bemutatni: