Elvetve a babaházat és a női emancipációt az önazonosság keresésévé és felvállalásává, a kirakati látszatidilltől, az élethazugságtól és az ahhoz kapcsolódó egyéb elfojtásoktól való megszabadulás általánosabb érvényű drámájává tágítja a Katona József Színházban a Nórát a fiatal rendezőgeneráció egyik legeredetibb hangú képviselője, Székely Kriszta. Így tud közünk lenni a történethez.
A színház ajánlója
Minden házasságban előbb-utóbb eljön az a pont, amikor a dolgok a legrosszabbra fordulhatnak. Ami ezután következik, az vagy a túlélés vagy az elválás játszmája. A Nóra befejezése 1879-ben botrányt robbantott ki: egy nő elhagyja a férjét és a gyerekeit. 2016-ra új kérdések fogalmazódtak meg, amelyek új válaszokat kívánnak. Lehetséges-e két ember együttélése megalkuvás nélkül? Meddig játszhatóak a leosztott szerepek? Mikor lesz a szövetségből árulás? Nők és férfiak, felnőttek és gyerekek, hatalom, pénz, színlelés – karácsony Helmeréknél.
„Székely nagyon tud valamit. Új erővel megtölteni egy nálunk régi színházi nyelvet. És meg tudja nekünk mutatni ezeket a hisztéria határán táncoló, szerelmes, Lars von Trier-hősökre emlékeztető nőket” – írja Herczog Noémi az ÉS-ben.
Arról, milyenek a mai Nórák, a Katona blogja az előadásban játszó színésznőket kérdezte.
Ónodi Eszter: „Ha Nóra címszó alatt azokat a nőket értjük, akik szembesülnek azzal, hogy egy hazug kapcsolatban élnek, és ennek megfelelően levonják a következtetést, akkor vannak. Olyan értelemben is létező nők, ha a darab eredeti jelentését vesszük – az emancipált, kitörni vágyó nőket. A mi előadásunk az előbbire fókuszál inkább: az élethazugságokkal, amiket az emberek maguk köré növesztenek az évek során, és a helyzettel, ha ezekről lehull a lepel, és amikor rájövünk arra, hogy egy egész más képet hittünk egy emberről, mint aki a valóságban. Amikor a megvilágosodás megtörténik, olyan döntéseket hozhat az ember, ami saját maga számára is nagyon meglepő.”
Lapozza fel online a fesztivál programfüzetét ide kattintva!
Ebben az előadásban értünk és megértünk minden mondatot. Kell ehhez a nyelv – mert a rendező és Szabó-Székely Ármin dramaturg belenyúltak Kúnos László fordításába – és az erős színészi játék. Az, hogy az alkotók ismerős helyzetekből építkezzenek.
A néző tudja, mi az, elválni: láttuk, átéltük ilyen vagy olyan szerepben. Miközben nem kizárólag a házasság értelmezési tartományban mozog, hanem azt sugallja (üzeni?), merjünk szembenézni magunkkal, vegyük le a felvett maszkot. Egyáltalán nem lesz egyszerű, rohadtul nem. A múltat nem törölhetjük el, de csak egy új nullpont adhat reményt és értelmet a folytatásnak.
Pelsőczy Réka: „A Nórának nem az a lényege, hogy háztartásbeli, hanem hogy nem viselkedik felnőttként egy kapcsolatban. Nem vállalja magát, hanem megfelel egy saját maga, és mások által felépített elvárásnak. Inkább azt kéne megkérdezni, hány olyan kapcsolat van ma, ahol ez nem így van? De ami Krisztát valójában érdekli ebben a történetben az a generációs kérdés, hogy a régi egyetemi barátokból mi lett, illetve a házasságon belüli szerepjáték, hogy mindenki játssza a maga szerepét és nem veszik észre egymásról, és magukról, hogy nem mondanak igazat. A házasság szerepjátékában sokan magukra fognak ismerni. Ez két ember között óhatatlanul kialakul, és gyakran nem vesszük észre, hogy ezek a viszonyok elfáradnak, de játszunk tovább ugyanúgy, pedig már nem olyanok vagyunk, mint a kapcsolat elején. Nóra rengeteg időt és energiát áldozott azért, hogy a férjét megmentse. Ő abban a szerepben él, hogy mit tett Helmerért és a konfliktus kirobbanásának idején kiderül, hogy a férje az első pillanatban elárulja őt, ami borzasztó. Amikor az egyik fél nem vállalja fel azt a felelősséget, amire a másik alapjaiban számított, akkor összeomlik egy illúzió és hirtelen nem tudjuk, kivel élünk együtt. Ez az idegenné válás azt is megkérdőjelezi, én ki vagyok, és mi volt az az élet, amit összeraktam. Ez mindannyiunkkal előfordul.”
Henrik Ibsen: Nóra – karácsony Helmeréknél – Katona József Színház
Dramaturg: Szabó-Székely Ármin
Díszlet: Balázs Juli
Jelmez: Izsák Lili
Zene: Matisz Flóra
Rendező: Székely Kriszta
Az előadás a POSZT-on június 10-én látható. Bővebb információ és jegyvásárlás
