A koncertközpont, amely évente csak egyszer nyit ki

Balinéz legongtáncosok

Baliról sok közhely ismert, az istenek szigete, az indonéz kultúra központja, turistaparadicsom, az ember és a természet harmóniája… Nekem olyan oázis, ahol több mint 15 éve otthagytam a lelkem egy darabját, és azóta újra meg újra visszautazom, hátha megtalálom…

Ez persze nem sikerül – rendszerint inkább csak még több személyes holmit hagyok itt –, ám helyettük kétszer annyi élményt és tapasztalást ad ez a lélegzetelállító hely, amely a turistatömegek egész éves sáskajárása ellenére is képes megőrizni egyedi báját. Az újabb meg újabb meglepetések pedig, amelyekbe itt botlom, azt tanítják, mennyire sokféleképpen lehet kezelni olyan dolgokat, amelyekről azt gondoljuk, hogy csak egyetlen normális megoldás létezik.

Miközben például a világ nyugati részén óriási költségvetéssel, egész évben működő koncerttermeket tart el a zeneszerető közönség, addig ráérősebb, jobban befelé figyelő közösségekben léteznek olyan kulturális komplexumok, amelyek évente egyszer nyitnak ki, hogy kiszolgáljanak egy minden érzékszervet megmozgató, katartikus fesztivált.

A Rámájana egyik epizódját ábrázoló dombormű a koncertterem aulájában

A sziget fővárosában, Denpasarban található Taman Budaya kulturális központ 1973-ban épült, de ha jól számolom, eddig mindössze alig több mint negyven jelentősebb eseménynek adott otthont – egész pontosan évente egynek.

A Rámájana egyike a két ősi indiai nagy eposznak a Mahábhárata mellett. A mű a társadalmi csoportok egymáshoz való viszonyait ideálisan megformált karaktereken keresztül ábrázolja.

A kultúrának és a művészeteknek óriási rituális funkciója maradt a mai napig Balin, és emiatt a fesztiválok helyét és idejét a vallási cirkumcsízió határozza meg. Az évente júniusban lezajló Bali Művészeti Fesztivál pedig egyszerre mutatja be a balinéz kultúra minden ágát, azok organikus kapcsolatát egymással, a közönségükkel és a spirituális háttérrel. Több színpada és koncertterme közül csak a legnagyobb, az Ardha Candra aréna 6000 ember befogadására képes. A balinéz és jávai színpad egyaránt hagyományosan is összművészeti élményt nyújt:

A Bali Art Centre legnagyobb szabadtéri színpada az Ardha Candra

a zene funkciója szinte mindig valamilyen koreografált színpadi produkció kísérete, az előadás pedig kívül-belül színültig töltve szemet gyönyörködtető iparművészeti és építészeti alkotásokkal. A táncosok rendkívül aprólékosan, kézzel batikolt kosztümökben, cizelláltan áttört, gazdag szimbolikával rendelkező fejdíszben lépnek fel – akár csak az európai operaprodukciók esetében, itt is minden előadáshoz egyedi jelmez tartozik. A hangszerek, amelyek a balinéz koncert során a színpad két oldalán foglalnak helyet, szintén döbbenetes részletességgel faragottak, keretet biztosítanak egész jelenetek domborműbe fagyasztására. Maga a színpad vagy eleve egy hindu templom művészien faragott kőkapuja előtt helyezkedik el, vagy pedig úgy van kialakítva az architektúrája, hogy a templomi szertartásokkal egybekötött koncertek és táncok rituális fontosságát hangsúlyozza. Ha létezett Európában zenei áldozat, annak hasonló lehetett a szerepe ahhoz, amilyen egy koncerté a mai Bali színpadain. A templomi pudzsa lehet egy falat rizs, egy csokorba kötött virág, egy kúpba rendezett gyümölcstál – vagy egy tánckoreográfia gamelánkísérettel.

Balinéz gamelán zenészek és hangszereik

A Taman Budaya a fesztiválon kívül is nyitva áll egész évben, de csak ritkán használják helyiségeit terembérletes eseményekre, külsős rendezvények befogadására. Jellemzően a közeli művészeti főiskola növendékei veszik birtokukba elszórtan elhelyezkedő amfiteátrumait és zárt kamaratermeit gyakorlásra – ingyen.

A gamelán indonéziai zenei együttes. A fogalom inkább takarja a hangszerek összességét, mint az azokon játszó zenészeket. A gamelánhoz tartozó hangszerek összessége elkülönült egységet alkot, egymáshoz tartozónak készítik és hangolják őket. A különböző gamelánokból származó hangszerek általában nem helyettesíthetők egymással.

Bali önfenntartó gazdaság, és bár a GDP java része itt sem a kultúrából származik, de közvetve mégis felbecsülhetetlen a hagyományok gondozásának jelentősége: az apró vallási gesztusok, a helyi emberek törekvése a lelki egyensúlyra, harmóniára, csodás esztétikai érzéke és lekenyerező vendégszeretete mind olyan titkos összetevők, amelyek nélkül a bali turizmus sem tudna úgy pörögni, ahogy azt teszi immár évtizedek óta.