A zene és a színház kapcsolatának rejtelmeibe adott betekintést két fiatal zeneszerző, Bella Máté és Solti Árpád, akiknek az operáival nemrég vizsgáztak a zeneakadémisták, valamint Vajda Gergely karmester, aki az est dirigense volt.

- hirdetés -

Bella Máté Franz Wedekind gyermektragédiáját, A tavasz ébredését írta operaszínpadra, míg Solti Árpád Molnár Ferenc egyfelvonásosát, Az ibolyát zenésítette meg. Mindkét mű librettóját Almási-Tóth András jegyzi, aki az est rendezője is volt.

Bella Máté

A Népszavában megjelent páros interjúból számos, a műfajt illető gyakorlati tudnivaló derül ki. Solti Árpád például elárulta, hogy „az opera időkezelése egészen sajátos. Félóráig lehet énekelve haldokolni egy golyóval a szívben. A musical ehhez képest valós időben zajlik. A La violetta a Broadway-musicalekkel, illetve a Poulenc-féle francia zenés színházzal rokonítható. Ez egy posztmodern mű rengeteg zenei idézettel, zeneirodalmi utalással, sokféle stílussal.”

Solti Árpád operájával 2013-ban is vizsgáztak zeneakadémisták:

Bella Máté, aki keresett színházi zeneszerzőnek számít – legutóbbi a Budapest Bábszínház óvodásoknak készült előadásához, a Holle anyóhoz írt zenét, míg a Nemzeti Színházban, Alföldi Róbert rendezésében bemutatott Závada Pál-mű, a Magyar ünnep zenéjéért 2011-ben elnyerte a Színikritikusok Díját is – az opera összművészetiségére teszi a hangsúlyt: „A kottapapír fölött üldögélve nehéz megálmodni, hogy a leírt zenei struktúra miként működik majd színpadon, így rengeteget számít, hogy az Alföldi-érában, illetve Eszenyi Enikő színházában megszerezhettem a gyakorlati rutint.”

Bella Máté Trance című darabját a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és Kokas Katalin adja elő
Vajda Gergely vezényletével:

A két egyfelvonásost Vajda Gergely dirigálta, aki így nyilatkozott a munkáról a saját szemszögéből és a pályakezdő művészekre is gondolva: „Karmesterként mindig izgalmas, amikor különféle stílusokban próbálhatom ki magam. Mind a Bella-, mind pedig a Solti-opera egy-egy külön világ, s mindkettőbe jól esik „beköltözni”. Fiatal operaénekeseknek fontos, hogy élő szerzők jelenlétében, élő színházat csináljanak, különböző stílusú karmesterekkel és már befutott kollégákkal együtt dolgozva. Ennél jobb felkészülés nem is kell a való életre. Mindazt pedig, amit egy kortárs operában megtanulhatnak – színpadi mozgást, odafigyelést, stílustól független zenei jelenlétet – más stílusú művekben és próbaénekléseken is kamatoztathatják.”