Papageno Radio
- hirdetés -
Intermezzo A huszadik Bess előtt

A huszadik Bess előtt

Papageno Fanfár
Iratkozzon fel hírlevelünkre és hetente elküldjük Önnek a világ legfontosabb kulturális híreit!

Kevesen vannak olyan kivételes helyzetben, mint Laquita Mitchell, akinek első találkozása a Porgy és Bess című Gershwin-darabbal a talán leglegendásabb Porgy, William Warfield  által történt.

- hirdetés -

„A Westminster Choir College-ba jártam, és a Bess You Is My Woman Now kezdetű duettet kellett énekelnem egy barátommal az ő főiskolai koncertjén. Soha nem hallottam előtte a Porgy és Besst, és egyáltalán: tapasztalatom sem volt az opera műfajában. A fellépést megelőzően egy mesterkurzuson adtuk elő egy úriembernek, akit nem ismertem.

William Warfieldnek hívták. Aznap este utánanéztem, ki is ő. Kiderült, hogy Leontyne Price férje volt, ő játszotta először Joe szerepét a Show Boat című musicalben, és világhírű volt párosuk a Porgy és Bess címszerepeiben.

Nos, ő énekelte el velem a duettet, és megmutatta, hol kell levegőt vennem, én pedig csak hallgattam őt. Ez volt a lehető legcsodálatosabb első találkozás a Porgy és Bess-szel” – osztotta meg a különleges élményt a Budapesti Nyári Fesztiválon fellépő Laquita Mitchell egy friss interjúban.

Emerging artist, azaz fiatal, feltörekvő művész – ezt a jelzőt szokták használni az olyan tehetséges előadókra, mint a margitszigeti Porgy és Bess női főszerepét a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon két alkalommal, június 23-án és 25-én éneklő Laquita Mitchell. A szoprán számos énekversenyt nyert, Los Angelestől Washingtonig, San Franciscótól – ahol Besst először énekelte – New Yorkig láthatta őt a közönség, de Európában is letette névjegyét. Érdekesség, hogy nem csupán a címszerepet, de Clarát is alakította már, Besst pedig Budapesten épp huszadszor fogja énekelni.

Porgy és Bess, a hétköznapi történet

A Gershwin-opera címszerepén saját bevallása szerint sokszor és sokat gondolkodott, leginkább azért, mert sok támpontot a szerzők nem adnak, hiszen a karakter szenvedélyes személyisége a darabban csak nagyon töredezetten mutatkozik meg. „Dubose Heyward regényében Bess nem gyönyörű nő, hanem egy egyszerű házicseléd, mint sok akkori sorstársa Délen. A közösség kivetette magából, mert nem keresztényi módon élt. Csöndes, visszafogott, van egy sebhely az arcán, ami egy night klubban lezajlott verekedés következménye. A közösség nevelte fel, de valami egy ponton elcsúszott az életében.

Az operában Bess hagyományosan szexi, kihívó, öntudatos nő, akit mindenki megvet, mert alkoholt iszik, néha drogot fogyaszt, és gyakran van férfiak társaságában.

Gyengeségét a másoktól való függősége jelenti. Nem bír egyedül lenni. Kell neki egy férfi, hogy megvédje és valahogyan elismerje őt. Abban az időben, amikor a történet játszódik, a nőknek egyáltalán nem volt hangja, a férfiak feleltek értük, függetlenül attól, hogy fehérek vagy feketék voltak. Gershwin ezzel pontosan tisztában volt. Aki ismeri az operát, észreveheti, hogy Bess három duettet énekel, de nincs saját áriája. A Summertime-ot Clara énekli, majd Bess ezt megismétli. Neki nincs saját dala. Végső soron ez az ő tragédiája.”

(Via Fidelio)

Promóció

- hirdetés -

Olvassa és hallgassa a Papagenót mobilon is!

X
X