• Blogok
  • Intermezzo
  • Közvetítések
  • Magazin
  • Rádió
  • Papageno Klasszik
  • English
Kategóriák
  • #ZENE
  • #SZÍNHÁZ
  • #TÁNC
  • #FOLK
  • #KIÁLLÍTÁS
  • #KÖNYV
  • #FILM
  • #GYEREK
  • Papageno Rádió
Blogok
  • Altalena
  • A magyar fuvolázás története
  • Animo
  • Arcus Temporum
  • ARTE blog
  • art:képző
  • art quarter budapest
  • A zeneművészet Junior Primái
  • Az irodalom – terápia
  • Bach Mindenkinek Fesztivál
  • Backstage
  • Barokk sarok
  • Bartók Tavasz
  • Bartók Világverseny
  • Berlini kalandozások
  • Beszélő képek
  • Brüsszeli Csipke
  • Budaörsi Latinovits Színház
  • Caruso
  • Cziffra Fesztivál
  • Debrecen
  • Debreceni Ünnepi Játékok
  • Egy hályogkovács emlékei
  • Erdély blog
  • Érdi Tamás története
  • Esterházy
  • eSzínház
  • Etno magazin
  • Eyes and Ears on Budapest
  • Fészek Művészklub
  • Fesztivál Akadémia
  • Film – művészet
  • Fischer Ádám története
  • FOCUS on You
  • Giargiana
  • Goethe ráér
  • Gramofon
  • Hagyományok Háza
  • Hallomások
  • Hangszercsodák
  • Haydneum
  • Himnusz-történetek
  • ICMA blog
  • Így írunk mi
  • Jazztörténetek
  • JM blog
  • kamara.hu
  • Kaposfest
  • Kataliszt
  • Képzőművészeti Aktuál
  • Kisvárdai Fesztivál
  • Klassz a pARTon!
  • Kodály Verseny
  • Kórusblog
  • Könyv-papír-olló
  • Könyvsarok
  • Kreatív Európa történetek
  • Kultúr-linzer
  • Kultúrpanda
  • KultúRecept
  • Liszt Ünnep
  • Madridi mozaikok
  • Magyar Zene Háza
  • Marton Éva Énekverseny
  • Mesélő lakosztályok
  • Minden, ami opera, minden, ami Szeged
  • Minden nap színház
  • Mindent Kocsisról
  • MNM Tudástár
  • Mozart Planet
  • Múlt századi csillagok
  • Múzeum+
  • MuzsikAlkohol
  • Müpa magazin
  • Művészetek Völgye
  • m. v.
  • Nagyváradi történetek
  • Operaház
  • Orgonablog
  • Orientale Lumen
  • Oroszlánkörmök
  • Orosz Zenei Fesztivál
  • Pagony
  • Papageno Klasszik
  • Parlando
  • PerfActionist
  • PeterPress
  • PH-érték
  • Purcell – Orfeo
  • Régi Zenei Napok
  • Rost Andrea
  • Ruttkai és kora
  • Senki többet?
  • Sisi gödöllői kastélya
  • StageHive
  • Steinway
  • Szentendre
  • Színikritikusok Díja
  • Színház mindenkinek
  • Színtézis
  • Szokolay
  • Szomorú vasárnap
  • Táncmesék
  • Te csak hallgass!
  • Trafó
  • Utolsó Óra
  • Várfok Galéria
  • Városmajori Szabadtéri Színpad
  • Wagner úr
  • Zenélő bábok
  • Zeneoktatás
  • Zeneszó
  • ZÖLD+KULT
  • Zsámbéki Nyári Színház
  • Ў – A szabadság blogja
Facebook Instagram Vimeo YouTube
  • Blogok
  • Intermezzo
  • Közvetítések
  • Magazin
  • Rádió
  • Papageno Klasszik
  • English
Facebook Instagram Vimeo YouTube
Papageno
Papageno
Intermezzo Zene

A visszatérő debütáns

Szerző: Papp Tímea2017. június 19.
Facebook Twitter E-mail
Sebastian Weigle - fotó: Monika Rittershaus

Jó napot kívánok, presszókávé, hétfő, kedd, szerda, török, görög – ha ennyi magyar szó nem lenne elég, a Budapesti Wagner-napok Rienzijét vezénylő karmester, Sebastian Weigle még a frissen tanult Gyöngyvér név jelentését is elmagyarázza.

– Az opera nemzetközi világ, de honnan a magyartudás?

–  Hát ezt azért még nem nevezném magyartudásnak… sajnos. Nagyon tetszik a nyelv dallama, a ritmusa, bárcsak beszélném! Ami rám ragadt, az azért van, mert körülbelül hússzor jártam Magyarországon még zenészként és turistaként. Budapestet nagyon szeretem, gyönyörű város, rengeteg felfedeznivalóval, tegnap például Budán voltam, nem jut eszembe az étterem neve, de remek hely, ráadásul Bauhaus-épületek vannak a környékén.

– Viszont munkaköri kötelességből most jár nálunk először. Rendszeres bayreuthi karmesterként mit lát a Budapesti Wagner-napokból?

–  Őszinte leszek, és szégyellem is magam, de nagyon keveset. Azt tudtam, hogy létezik, hogy komoly fesztivál, de azt, hogy ki énekel itt, kik a visszatérők, bevallom, nem követtem évről évre. A szálloda halljában összefutottam több énekessel, akikkel régóta ismerjük egymást, jól meglepődtünk, megörültünk, és kiderült, mindenki többedik alkalommal jár itt. „Ó, nekem ez már a tizedik! Üdv a klubban!” – mondta valaki. Ja, jó… Mondhatnám, hogy annyira Frankfurtra koncentrálok, hogy másfelé nem is nagyon tudok kitekinteni, ami egyébként teljesen igaz. A Rienzire viszont nagy örömmel mondtam igent, mert különösen szeretem ezt a darabot.

Amióta a teljes repertoárt vezényeltem, sokkal jobban értem Wagnert, az utalásrendszerét,

például a Rienzi hogyan köszön vissza a Tannhäuserben, A bolygó hollandiban vagy azt, ahogyan változott, fejlődött zeneszerzőként, viszont már kezdetben benne volt az, amit későbbi műveiben kibontott. Elképesztő utazás ez számomra is. Ugyanakkor érdekes megfigyelni, hogy ez a rettenetesen fiatal ember már ebben az operában milyen komolyan vette magát, és milyen gyilkos feladat elé állította a tenorokat. Szerencsére Robert Dean Smith olyan tapasztattal rendelkezik, hogy erőlködés nélkül képes ezt megoldani. Amiben én tudom őt segíteni, azt ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor a vörös szőnyeget leterítik, és lehet bízni abban, hogy a szőnyeg úgy ki van húzva, hogy nincs benne ránc, nem fognak benne megbotlani, elég azon csak végigsétálni. Szintén szerencse, sőt, annál jóval több, hogy nagyon jó, lelkes, odafigyelő, tanulékony zenekarral dolgozunk, akiknek nem az opera műfaja az elsődleges prioritás. Napról napra fejlődnek. Büszke vagyok rájuk. A kórus pedig csodálatos. Ahol ilyen emberekkel lehet dolgozni, oda boldogan térek vissza. Képzelje el, hogy az első próbán az első két felvonáson kétszer mentünk végig. Ez a hozzáállás nagyon feltölt.

– A frankfurti operában dolgozik, előtte a Liceu fő-zeneigazgatója volt évekig. Miért érezte szükségét a váltásnak?

–  Amikor a frankfurti hívás érkezett, már kialakult a barcelonai zenekarral, kórussal egy közös nyelv. Az elődöm, Bertrand de Billy elkezdett építkezni, egy teljesen új együttest felépíteni, ami időigényes folyamat, és erre alapozva el tudtunk indulni egy olyan hangzás felé, amit én szerettem volna elérni. És jött a frankfurti telefon. Azt tudtam, hogy szeretnék hazatérni, német, osztrák vagy svájci operában dolgozni. Nem volt könnyű meghozni a döntést, mert a szakmai mellett mindig vannak érzelmi okok is. Szerelmes lettem Barcelonába, és szerelmes lettem Frankfurtba.

Fischer Ádám: „Előre tudom, hogy az énekes bírja-e majd a harmadik felvonást”

Abban teljesen biztos voltam, hogy két együttes élén nem lehet állni. Fogalmam sincs, ezt hogyan csinálják a kollégák. Szerintem ez olyan, mintha két-három felesége lenne az embernek. De komolyra fordítva a szót: jó visszatérni Barcelonába, az pedig egészen különleges pillanat volt, amikor egy olyan jótékonysági koncerten dirigáltam, ahova az összes volt fő-zeneigazgatót is meghívták. A pódiumra léptem, a nézőtér és a zenekar is nagyon nagy szeretettel fogadott.

– Hiányzik bármi Barcelonából?

–  A város maga, a hangulat. Aztán a időjárás, a mare és a montañas, azaz a tenger és a hegyek. A tapas, a bor. Évente kétszer-háromszor azért elutazom, akár egy hétvégére is.

–Megérkezett Frankfurtba, ami nem volt önnek ismeretlen közeg.

–  Valóban nem, mert 2002-től dolgoztam ott vendégként, tehát valamennyit tudtam a zenekarról, és nagyjából azzal is tisztában volt a vezetés, milyen repertoár van az én elképzeléseimben, mit szeretnék én vezényelni, és kiket szeretnék meghívni vendégként. Ennyit kellett időzíteni és finomhangolni csupán. Szerencsés vagyok a zenekarral, mert egyrészt kiváló, másrészt kíváncsi muzsikusokból áll, akiknek nagy a munkabírása. A legjobbak akarnak lenni, ez hajtja őket, mellettük nem lazsálhatok én sem! Amikor megérkeztem, azt mondtam, az irodám ajtaja mindig nyitva áll. Ezt ma is tartom.

Sebastian Weigle – fotó: Monika Rittershaus

– Bayreuth is ilyen nyitottan fogadta, amikor először vezényelt?

–  Hiszik vagy sem, az is egy érzelemteli közeg – és ha Wolfgang Wagner felhívja az embert (és elkezdi utánozni a telefonáló Wolfgang Wagnert), arra nem lehet nemet mondani. Szerencsés voltam, mert nem új darabbal indítottam, hanem olyannal, amit már többször vezényeltem, és mert évekkel ezelőtt, Daniel Barenboim asszisztenseként megismertem a házat, a hangzást, tudtam, mire kell figyelni, mik azok a nüanszok, amiket az avatott fülek figyelnek. Bayreuth atmoszférája különleges, oda senki nem azért jön, mert kell. Abban nincs kötelezettség, azt a zene öröméért csinálja mindenki. Ráadásul a léptékek is kisebbek, emberiek: ki lehet bérelni a családnak egy házat, gyalog vagy biciklivel lehet próbára, előadásra járni. Egy nagy osztálytalálkozóhoz vagy családi dzsemborihoz lehetne hasonlítani.

– Ha már család. Édesapja kántor volt. Soha nem akart egyházzenészi pályára lépni?

–  Nem, és apám nem is nagyon erőltette. Az orgonát is csak akkor mutatta meg, ha én kértem. Általa, a saját bőrömön tapasztaltam, mit jelent az állandó szolgálat, ha nincs különbség munka- és ünnepnap között. Ha nincs esküvő, keresztelő vagy temetés, esetleg kóruspróba, az istentiszteletek sosem várhatnak. Ebbe utazás nem fér bele. Ezt csak úgy lehet csinálni, pláne családdal, ha van egy olyan stabil háttér, amit az édesanyám jelentett. Az érdekes, hogy túl sok egyházi darabot nem vezényeltem, a kantáták például teljesen kimaradtak. Hogy egyszer koncertre előkerülnek-e, nem tudom. A János-passió viszont tervben van.

– És a kürtjét előveszi még?

– Frankfurti kollégák kérték néhány éve, hogy kamarázzunk egyet, akkor, sok év után elővettem. Rettenetes volt, képzelje el, egészen izomlázam lett. Akkor jöttem rá igazán, hogy ez bizony nem olyan, mint a biciklizés vagy az autóvezetés. Tudja, sokan a karmestereket nem tekintik zenésznek, mert karmesternek nem fűződik a hanghoz fizikai kapcsolata. Az valóban komoly munka, hogy megértsük, hogyan jön létre a hang. Az én életembe a hangszeres zene után viszonylag későn jött a karmesterség, de van, amit meg lehet tanulni, és van, amit nem. A technikát lehet, az empátiát, a fantáziát, az érzést, a zenét mint olyat, a megmagyarázhatatlant nem. Egy ideje már karmester vagyok, de nincs birtokomban az abszolút tudás, nem tudom a titkot. Keresem.

karmester budapesti wagner napok
Megosztás. Facebook Twitter LinkedIn E-mail
Előző bejegyzésMegvannak az Armel Dalverseny győztesei
Következő bejegyzés Luganszkij és a Rachmaninov-dupla

Ajánlott Bejegyzések

Bubnó Lőrinc, Somogyi Hedvig és Balázs Edgár
Intermezzo

Mint egy művészeti házibuliban – Interjú az ISON alapítóival

2023. február 8.8 perc olvasás
Operaház

Velekei László állítja színpadra a Magyar Nemzeti Balett új Bartók-bemutatóját

2023. február 8.3 perc olvasás
Bartók 44 duó
Te csak hallgass!

Bartók 44 hegedűduóját vette lemezre Baráti Kristóf és Kondorosi Karolina

2023. február 8.1 perc olvasás

A hozzászólások le vannak zárva.

Promóció
Klukon Edit Promóció

Klukon Edit születésnapi koncertje az Altalena Zenei Közösség szervezésében

Promóció

Wagner inspirálta verspremier Grecsó Krisztiánnal

Gothár Péter - fotó: Kolibri Színház Promóció

Gothár Péter: „Kis drámák, amiken keresztül fel lehet készülni a nehezebbekre”

Dénes Viktor - forrás: Budapesti Operettszínház Promóció

A berobbanástól a sűrített jelenlétig – Beszélgetés Dénes Viktorral

Szent Péter esernyője Színház mindenkinek

Túl a 200 000. nézőn – Folytatódik a Színház mindenkinek misszió

Vass András - fotó: Gyarmati Csaba Zene

Vass András: „A Teremtés zenei anyaga zseniális, sőt tökéletes”

Hírlevél

Ne maradjon le semmiről!

Hírlevelünkben minden csütörtökön megkapja a legfontosabb kulturális híreket és a következő hét legjobb programjait.

Magazin lelőhelyek

Kattintson a térképre!

  • Impresszum
  • Médiaajánlat / ÁSZF
  • Adatvédelem
  • Szerkesztőségi alapelvek
  • About Us
  • Kapcsolat
Menu
  • Impresszum
  • Médiaajánlat / ÁSZF
  • Adatvédelem
  • Szerkesztőségi alapelvek
  • About Us
  • Kapcsolat

Member of

Hírlevél feliratkozás

0001
0001
SB_LOGO_2022-1
SB_SEAL_cmyk_2022-1

A nyomtatott Papageno magazin megjelenését támogatja:

© 2022, Papageno Consulting Kft. Minden jog fenntartva.

Type above and press Enter to search. Press Esc to cancel.