Kokas Katalin a nemrég befejeződött Fesztiválakadémia tapasztalatait és a zenepedagógiáról vallott gondolatait osztotta meg, de apró privát titkokat is elárult Shlomo Mintzről.
A Fidelio készített interjút Kokas Katalinnal, amelyben a hegedűművész beszélt annak az előnyeiről, hogy több helyszínre szervezték a Fesztiválakadémiát, így a nyitó- és zárókoncerteknek otthont adó Zeneakadémia mellett a Vigadó termei is kiválóan vizsgáztak mind a hangversenyeken, mind a kísérőprogramokon. Kokas Katalin felidézte a számára nagy élményt jelentő pillanatokat, például azt, amikor Gyombolai Bálint megénekeltette a közönséget, de hasonlóan emlékezetes volt a nyíregyházi Cantemus Kórus fellépése, Pál István Szalonna muzsikálása, a Széchenyi fürdőbeli koncert a Vízizenéből, illetve az I. Fehér Ilona Hegedűverseny döntője, amely alatt még a Régi Zeneakadémia folyosói is megteltek érdeklődő zenekedvelőkkel.
Az első hazai korosztályos verseny jelentőségéről így fogalmazott Kokas Katalin: „Nagyon fontos, hogy megmutassuk, élen járunk a zenepedagógiában itt Magyarországon, és ez nemcsak a növendékeknek, de a felkészítő tanároknak is fontos és hasznos, hiszen a kurzuson tapasztalatot, eszmét tudnak cserélni a külföldi tanárkollégákkal is. Mindezt pedig kiegészítettük a Kovács-módszer oktatásával, szem előtt tartva az egészség fontosságát.”
A hegedűművész arról is beszámolt, hogyan zajlottak a mesterkurzusok, és mit jelentett egy fiatal muzsikusnak egy színpadra lépni egy már ismert művésszel. „Shlomo Mintz is vállalt tanítást, amiről videó is készült: ő választott ki hallgatókat a fiatal versenyzők közül, mi pedig egyetemistákat ajánlottunk neki, de együtt is játszott a hallgatókkal, amikor Kelemen Barnabással előadták Bach d-moll kettősversenyét, ráadásul Mintz Barnabásra bízta az első hegedűt. Mintz személyi asszisztense azt mondta nekünk a koncert után, hogy már évek óta nem látta a művészt ilyen élménydúsan és mosolyogva muzsikálni. Nagy öröm számunkra, hogy a fesztiválon minden oldalát megmutatta Shlomo Mintz, hiszen zsűrielnökként, tanárként, hegedűművészként, zeneszerzőként és karmesterként egyaránt láthattuk-hallhattuk őt.”
És nem csupán játszott, tanított vagy zsűrizett Shlomo Mintz, hanem egy beszélgetés keretében szakmai és emberi műhelytitkokba is beavatta a publikumot. „Mintz hihetetlen jó tanácsokkal látta el a hallgatóságot, nagyon nyitott volt és kérdezhettek is tőle. Megtudtuk, hogy minden nap négykor kelt fel gyakorolni, de mesélt Fehér Ilonáról is. Hozzáteszem, most se láttuk őt a koncertek után a társasággal együtt „bulizni”, és közel hatvanévesen is olyan hotelt kért, amelyben van konditerem. Leginkább magáról beszélt és nagyon bölcs válaszokat adott. A kortárs zenével kapcsolatban például elmondta, hogy
minden azon múlik, képesek vagyunk-e kinyitni a szívünket és a fülünket és befogadni, amit hallunk.
Valahol túlmutattak ezek a beszélgetések azon a kérdéskörön, hogy fontos-e a zenéről beszélni vagy sem. Már a példamutató élettörténetből sokat lehet tanulni, hiszen ezek a művészek önmagukban is érdekes emberek.”
A Fesztiválakadémia természetesen jövőre is folytatódik. A cél pedig az, hogy a kamarázás mellett még többet tudjanak egyénileg foglalkozni a résztvevőkkel.
(Via Fidelio)
