Közép-európai bemutatóval érkezik a Margitszigeti Szabadtéri Színpadra a Győri Nemzeti Színház: a Doktor Zsivágó című musicalt június 30-án és július 2-án látható a Budapesti Nyári Fesztiválon. A világhírű regény zenés színpadi feldolgozása telet varázsol a Margitszigeti Szabadtéri Színpadra is.
– Honnan a merész vállalás, hogy versenyre kel a Broadway-jel?
– Nem kellett hozzá nagy vállalkozókedv, mert mi tagadás, a Doktor Zsivágó megbukott a Broadway-en, mindössze negyvenkilencszer került a közönség elé, aztán szép csendben levették a műsorról. Az amerikaiaknak semmi közük ehhez a történethez. Honnan tudnák, milyen az, amikor valaki hazajön a frontról, amikor a lakását lefoglalják, társbérletet alakítanak ki benne, leválasztják. Hol volt olyan Amerikában, hogy a szocialista eszme alapján mindenki ugyanannyit kapjon mindenből? Náluk értetlenség fogadta a musicalt, nekünk viszont sokat jelent, mert ismerjük az orosz forradalmat, átéltük a következményeit, eleink megszenvedték az I. világháborút, azokat a korszakokat, amelyekben ez a mű játszódik. Győrben fél év alatt harmincötször ment a Zsivágó, de meggyőződésem, hogy
ha ez az előadás a fővárosban született volna meg, száz-százötvenes szériát is elért volna.
– A címszerepet Miller Zoltán, illetve Fejszés Attila játssza, énekli, a Zsivágó kegyeiért versengő nőket, Larát és Tonját ugyancsak két szereposztásban Kisfaludy Zsófia és Wégner Judit, valamint a Tóth Angelika és Kecskés Tímea páros alakítja. Tartottak castingot a kezdet kezdetén?
– Méghozzá nagyon komolyat. A két női főszereplő helyére ötvenen jelentkeztek. Ebből majdnem a felét már be sem hívtam, mert nem volt elég színpadi tapasztalatuk vagy megfelelő zenei képzettségük, pedig mindehhez a jogtulajdonosok nagyon ragaszkodtak. A meghallgatások végére kiderült, hogy öten tudták elénekelni úgy, ahogy kell, ugyanis komoly szakmai tudás szükségeltetik hozzá. Nemrégiben Kocsák Tibor is megnézte az előadást, és mint zenei tekintély kijelentette: elvarázsolta őt a lányok éneke.
– Amiatt egyáltalán nem irigylem a musical szereplőit, hogy a június végi, július eleji hőségben bundában és szőrmesapkában kell majd játszaniuk…
– A zene, a romantika, az érzelem nemcsak a nézőket fogja magával ragadni, hanem a színészeket is. Bár megvallom, nem kis fejtörést okozott, hogy a téli jelenettel kezdődő darabban hogyan fogok fázós hangulatot teremteni a nyár közepén a szabad ég alatt, amikor még este negyed tízkor is világos van. Fel is vetettem Bán Teodórának, a Szabad Tér Színház igazgatójának, hogy borítsuk műhóval a színpad körüli nagy-nagy fákat. Sajnos dugába dőlt a terv. De azért az előadás vége felé, amikor már besötétedik, munkába fogom állítani a színpadi hógépeket.