A finom, áttetsző csend hangjai

Dohnányi Ernő

1877. július 27-én született és 1960. február 9-én hunyt el Dohnányi Ernő, a 20. század egyik legnagyobb előadóművésze, különösen Beethoven, Schubert, Schumann és Brahms műveinek ihletett előadója.

Játszott a zeneirodalom minden stílusában, beleértve Bartók és Kodály kompozícióit is. Mint zeneszerző a századforduló késő romantikus zenei stílusán nőtt fel, s ezt élete végéig megőrizte. A posztromantikus tradícióból táplálkozó, klasszicizáló törekvések rangos mestere.

„Valóban, Dohnányi a XX. században XIX. századi jelenség, ’Homo ludens’, aki szertelenségét, tartalmi, hangulati csapongásait a formával szerencsésen megzabolázza, nem forradalmi, hanem konzervatív alkat. Míg Bartók mérnöki pontossággal, éles, töredezett vonalakkal rajzol, esetleg satíroz, Dohnányi finom ecsettel, nagyvonalúan, ezer ragyogó színnel fest. Zenéje nem rendez át, nem zilál szét, hanem a felszínen siklik, azt színesíti, és ragyogó tűzijátékká rendezi. Nincsenek elképesztő megoldásai, adagiói nem mély értelműek, s nem a lélek legmélyéről, netán kozmikus magányról szólnak. A puszta szemlélődés, a finom, áttetsző csend hangjai, mindenfajta szimbolikus utalás nélkül. Óriási vitális energiák által mozgatott zenei világban a létezés drámai tétje csak nagy ritkán izzik fel.” (Zalatnai Katalin: „Zengő alabástromba…”. Holmi, 1995. 6. sz.)

Egykori villájában emlékeztek a 140 éve született Dohnányi Ernőre