2006. augusztus 3-án hunyt el a 20. század egyik legjelentősebb szopránja, Elisabeth Schwarzkopf, aki 1971 szilveszterén búcsúzott el az operaszínpadtól a brüsszeli La Monnaie-ben, a Tábornagyné szerepében. Ezt követően a daléneklésnek, majd a tanításnak élt.
Elisabeth Schwarzkopf 1915. december 9-én született. 1938-ban debütált a berlini Deutsche Operben, a Parsifal II. viráglányaként. A Bécsi Staatsoperben pályája elején Mimit, Musettát és Violettát énekelt, a hatvanas évektől szinte kizárólag három Mozart- (Donna Elvira, Fiordiligi, a Figaro házassága Grófnője), illetve két Strauss-szerepre (Madeleine grófnő, Tábornagyné) koncentrált.
Karrierje során 53 opera 74 szerepét alakította, 1953 után repertoárjának jelentős részét, Mozart operáit, Richard Strauss, Bach, Brahms, Mahler és Hugo Wolf dalait is lemezre énekelte. Művészi megítélése ellentmondásokat nem tűrően egységes, a 20. század egyik legjelentősebb művészének tartják. A náci hatalommal szembeni viselkedése azonban, a náci pártba való belépésétől a propagandafilmekben való szerepléséig, vitákat váltott ki.
A rózsalovag 1962-es, Paul Czinner rendezte filmfeldolgozásának egy részlete (Elisabeth Schwarzkopf, Sena Jurinac, Anneliese Rothenberger, a Bécsi Filharmonikusokat Herbert von Karajan vezényli)
