Az egyik legnagyobb Wagner-énekesnő, aki Isolde- és Kundry-alakításaival operatörténelmet írt, nagy döntést hozott.

- hirdetés -

1976-ban lépett először operaszínpadra, Würzburgban énekelte Lola szerepét a Parasztbecsületben, nemzetközi debütálása 1980-ban, Buenos Airesben volt, egy Wagner-szerepben, Frickaként. Kundryval 1983-ban, Bayreuthban robbant be a köztudatba, 1993-ban pedig következett Isolde.

Ezt a két emblematikus szerepét nem énekli többé. Az énekesnő úgy érzi, van, amikor egy dolgot el kell engedni, tudni kell, hogy a vége.

E két szereppel mindent elért,

nincs benne kielégületlenség. Nem akar mindenáron színpadon állni. Csodálatosnak tartja, amit elért, de ettől a két szereptől elbúcsúzik.

Waltraud Meier nagyon racionálisan gondolkodik. Úgy fogalmaz, új életszakaszba érkezett. Természetesen fél a váltástól, picit üresnek is érzi magát, és van benne aggodalom, mi lesz vele e két szerep nélkül. De gyorsan hozzá is teszi: nincs ezzel a félelemmel probléma, az élet ilyen, neki pedig van elég tapasztalata, hogyan legyen ezen túl. Nem veszteségként éli meg a búcsút, mert szerinte minden veszteségben van nyereség.

A Wagner-rajongóknak szerencsére nem kell aggódniuk,

Ortrud, Venus és Sieglinde szerepeit továbbra is énekli Waltraud Meier és az sem kizárt, hogy újra láthatjuk a Budapesti Wagner Napokon Waltraute szerepében.

Keenlyside, a kamaraénekes

(Via Arte)