Két ifjú művész – de még mindketten tanulnak. Ők adják elő Beethoven C-dúr és G-dúr zongoraversenyét a Miskolci Szimfonikus Zenekar kíséretével. A kínai Ke Ma és a magyar Szüts Apor így készül a nagy bemutatkozásra a Müpában.

- hirdetés -

Ke Ma forrás: facebook

Mikortól érezte, hogy a zenei pályát választja?

Muzsikus családba születtem, noha a felmenőim között senki sem volt hivatásos zenész. Pici koromtól zongorázom, és így hamar megnyílt előttem a klasszikus muzsika végtelen világa. Ma is megesik, hogy ülök otthon, és például csak Brahms-szimfóniákat hallgatok egész nap, mert annyira jó!

Mi a fontosabb egy ifjú zenész számára: a versenyeken való részvétel vagy a koncertezés?

A kettő összefügg. Egy fiatal zongorista akkor tudja leginkább felhívni magára a figyelmet, ha nagy presztízsű versenyeken vesz részt és azokon jól szerepel, hiszen manapság ezek hozzák meg a koncertszerződéseket. De a legfontosabb az elhivatottság – még ha nyerek is pár versenyt, az olyan, mint egy lottónyeremény!

Hogyan készült budapesti koncertjére?

A Müpában Beethoven 4., G-dúr zongoraversenyét játszom, és mivel számos felkérésem van, igyekeztem hónapokkal korábban megkezdeni a felkészülést. A tanulás mellett többször előadtam a művet barátaimnak is, beszélgettünk is róla annak érdekében, hogy a szólórészeknek sikerüljön sajátos karaktert adnom. De előtte még Rachmaninov-koncertek vártak rám, úgyhogy csak augusztustól tudtam visszatérni Beethovenhez.

Volt már kapcsolata magyar zenével?

Még soha nem tanultam magyar muzsikát, viszont szeretem hallgatni Bartókot és Kodályt is. Abban bízom, hogy ez a budapesti látogatás ad majd számomra egy lökést a magyar zene felé, és lesz rá lehetőségem, hogy jobban elmerüljek a tanulmányozásában.

Felfedezések a Miskolci Szimfonikusokkal

Szüts Apor fotó: Kelemen Gergő

Mikor vált egyértelművé, hogy a zene az élete?

Az első zenei emlékeim talán négy-ötéves koromhoz köthetőek. Tekintettel arra, hogy a családom anyai ágán mindenki zenével foglalkozott, gyorsan fel tudták ismerni a zene iránti érzékenységemet. Egy alkalommal Csajkovszkij D-dúr hegedűversenyét hallgattam Itzhak Perlman előadásában, és tudtam, hogy hegedülni akarok megtanulni, mert teljesen magával ragadott az a zene. Aztán elkezdtem zongorázni, mert a szüleim meggyőztek róla, hogy ez „könnyebb”.

Mit adott a Virtuózok, és mennyire lehet túllépni ezen a sikeren?

Nem gondolom, hogy a Virtuózok elsősorban a sikerről szól. Persze, nélküle kevés esélyem lett volna, hogy eljussak a Carnegie Hallba, és jóval kevesebb ember ismerné a nevem. De a Virtuózok elsősorban misszió, hiszen itt nem is az egyéni siker a legfontosabb, hanem hogy a televízióban és a nyilvánosság egyéb fórumain képviselhessünk egy olyan értéket, amely nagyon kiveszett ebből a világból.

Beethoven-zongoraverseny a Müpában – hogyan készül erre?

Természetesen nagyon sok gyakorlással. Nem is a darab megtanulása a legfontosabb, hiszen játszottam már ezt a versenyművet, hanem az, hogy szólistaként még nem léptem fel a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben, úgyhogy ezt is fel kell dolgoznom.

Mennyire fontos az előadásában a cadenza? Milyen többletet ad ez a muzsikusnak?

A cadenza önkifejező eszköz, furcsa egyvelege az előadásnak és a zeneírásnak. Szerintem a cadenza elsősorban véleményalkotás a darabról. Ahhoz, hogy jó cadenzát írjunk, nem feltétlenül új zeneszerzői eszközökre és hitvallásra van szükség, hanem nagymértékű tiszteletre a zeneszerző – ebben az esetben Beethoven – iránt.

* A cikk eredetileg a Müpa Magazinban jelent meg