A gyökerektől a mennybe

Rokia Traore fotó: Donny Willems

Rokia Traoré és Világraszóló, Balogh Kálmán és Lukács Miklós, Gryllus testvérek és 1-ső pesti  Rackák, Antonio Castrignano — az ősz végén és a tél elején a Müpa valóságos ünnepsorozattal kedveskedik  a világzene szerelmeseinek.

Éppen húsz éve, hogy Rokia Traoré megnyerte a francia rádió afrikai tehetségkutató versenyét. Úgy ragyogott, ahogy csak az istennők tudnak, így leborult előtte a világ. Nemcsak a nyugati, az afrikai is, pedig Rokia mindent megtett, hogy „összekuszálja” a mali hagyományt. Miközben a kasztrendszerrel dacolva nemesként muzsikált, úgy kombinálta a tradicionális hangszereket és stílusokat, ahogy addig senki, beleszőve a nyugati popzenéket is. Édesapja ugyanis diplomataként járta a világot, és azon melegében hordta haza lányának a rocklemezeket. Rokia ezek hatására kezdett gitározni, de arról azért nem álmodott, hogy egyszer majd Paul McCartneyval és John Paul Jonesszal játszik — ahogy az megesett 2012-ben, Londonban.

Antonio Castrignano

A rock mellett a jazz és a kortárs zene is szépen megfért a lemezein, az ő külön bejáratú Afrikájában. Dream Mandé Bamanan Djourou című legújabb programjában tradicionális mali hang szerekkel értelmezte újra Miriam Makeba, Bob Marley és Jacques Brel műveit — ezzel érkezett a Müpába november 15-én.

Ezután csak hármat kell aludni, hogy világraszóló magyar népzenét és hangszereket halljunk. November 19-én a hungarikummá nyilvánított tárogató és cimbalom — és azok kiválóságai — jegyében telik; Junior Prima-díjas énekesnőnk, Enyedi Ágnes délelőtti gyerekműsorával kezdve. Az esti koncert előtt a fellépő művészeket, továbbá Nagy Ákos cimbalomkészítő és Tóth József tárogatókészítő mestert faggathatják az érdeklődők, aztán jöhet a koncert — a hangszeres hagyománytól a forradalmi megújulásig.

A cikk eredetileg a Müpa Magazinban jelent meg

A műsor első felében Petrovits Tamás cimbalomművészről emlékeznek meg jeles tanítványai — Zimber Ferenc, Szabó Dániel és Enyedi Tamás —, de a tárogató rajongói is megkapják a magukét Cserta Balázstól és Szokolay Dongó Balázstól, aki Bartók és Kodály  által ismertté tett régi székely népdalok feldolgozásaival készül. A műsor második felében cimbalmos világsztárjaink, Balogh Kálmán és Lukács Miklós triói osztoznak a színpadon, de közös darabbal is készülnek, hogy ne „pusztán” világraszóló, hanem kimondottan unikális is legyen az est.

Ferenczi György és a Rackajam

Kétrészes koncertre kerül sor november 24­-én is, Gryllus Dániel és Gryllus Vilmos, illetve az 1-Ső pesti Rackák ikeralbumának bemutatójával. Mindkettőnek 69 a címe, és együtt is vették fel, egy legendás nashville-i stúdióban. Előbb a Rackák számait a Gryllus-testvérek közreműködésével, aztán Racka­kísérettel Gryllusék szerzeményeit — Kiss Anna, Kányádi Sándor, Weöres Sándor és Szepesi Attila verseivel. Gryllus Vilmos ezúttal Fender Telecasteren és Gibson-gitáron játszott, úgyhogy — Ferenczi György elmondása szerint — kimondottan ’69­es hangulat kerekedett… Azzal az elragadtatottsággal, amely a Kaláka együttes megalakulását és a woodstocki fesztivált jellemezte 1969­ben. És amelyet most — a világhírű bluegrass hegedűs, Aaron Till közreműködésével — megosztanak a Müpa közönségével

Szilveszterhez közeledve, az év minden mérgétől megszabadít a salentói Antonio Castrignano december 27-én. Több mint koncert lesz ez: igazi rituálé előtt állunk, melyben a méregtelenítésnek valóban döntő szerepe van. Egykor ugyanis a szédítő pizzicát ropva szabadultak meg a parasztok a szárnyas pók harapásának mérgétől. Így vált ez a hagyomány a gonosz szellemek elűzésének ünnepévé, arra is pompás lehetőséget kínálva, hogy a kimerítő munka után a föld népe kitáncolhassa a fáradtságát, rogyásig. Manapság jelentős reneszánszát éli ez a tradíció, és ebben fontos szerep jutott Castrignanónak. Egyrészt a kisujjában van a dél-olasz archaikus hagyomány, ugyanakkor a legfrissebb széljárásokra is nyitott, így a csizma sarkától messzi világokba képes röpíteni hallgatóit – nem feledkezve meg a pizzica esszenciájáról: a gyógyító tempójú pörgésről.