Láncdohányos, aki nem vetette meg az alkoholt, mindennapi kenyere a pezsgő és a homár volt, feleségét pedig a végletekig gyötörte. 1865. december 8-án született, és 1957. szeptember 20-án hunyt el Jean Sibelius, akinek munkássága a finn nemzeti büszkeség szimbólumává vált, és aki beírta magát a legnagyobb zeneszerzőket soroló nagykönyvbe.
Sibelius szinte egész életében hegedűművész szeretett volna lenni, még a Bécsi Filharmonikusokhoz is jelentkezett, ahonnan csapongó személyisége miatt tanácsolták el. Élete legnagyobb csalódása volt, amikor felismerte, már túl késő, hogy virtuóz hegedűművész váljon belőle. Mindezek miatt szívéhez a legközelebb az 1904-ben alkotott hegedűkoncertje állt.
1899-ben, amikor Sibelius elkészült az első szimfóniával, az ország még az Orosz Birodalom részét képezte. Az április 26-i premier után szinte egy csapásra vált szimfonikus műve a finn nemzeti büszkeség szimbólumává és tolmácsává.
Sibelius, bár az egyik legnagyobb finnként tartjuk számon, svéd családban született, és nagyjából 10 éves koráig csak svéd nyelven beszélt. 1874-tól került olyan iskolába, ahol elsajátíthatta a finn nyelvet.
Sibeliusnál rendszeres, mértéktelen alkoholfogyasztása és dohányzása miatt 1908-ban torokrákot diagnosztizáltak, amit Berlinben sikerrel meg is műtöttek. A történtek után ígéretet tett sokat szenvedett feleségének, hogy mérsékelni próbálja káros szenvedélyeit. A műtét után nem sokkal írtam meg IV. szimfóniáját, amelynek sötét hangvételét aligha kell magyarázni.
Sibelius 30 évvel a halála előtt nyugdíjazta magát. Legutolsó komolyabb lélegzetű művét 1926-ban, karrierje csúcsán fejezte be. Egészem 1957-ig élt, de már nem voltak jelentős alkotásai. Úgy tartotta, ha tudna valami jobbat írni 7. szimfóniájánál, akkor az lenne az utolsó műve.
A zeneszerző ennek ellenére ígérte meg Serge Koussevitzkynek, hogy elkezd dolgozni 8. szimfóniáján, ezért a londoni premier időpontját is kitűzték 1933-ban. Hogy belefogott volna a nyolcadik szimfónia megírásába, csak néhány feljegyzés tanúsítja, amelyek 2011-ben láttak napvilágot.
1957-ben, két nappal halála előtt ainolai otthona mellett sétált a zeneszerző, amikor darvak reppentek fel. Az egyik kivált a csapatból és körözni kezdett Sibelius háza felett, majd úgy tért vissza a többiekhez.
(Via bbc.co.uk)
