Meglepően sok idő, huszonöt év telt el karmesteri debütálása és első Bach-felvétele elkészítése között. Azóta is fontolva halad: 2009-ben a h-moll misét rögzítette, majd 2014-ben a János-passiót, idén decemberben pedig a Karácsonyi oratóriummal járja Európa nagy hangversenytermeit a világhírű francia karmester, Mark Minkowski és korhű hangszereken játszó zenekara, a Les Musiciens du Louvre. A mester december 13-án értkezik a Müpába.
Mikor 1982-ben megalapította együttesét, éppen rengeteg felvétel készült Bach műveiből, és úgy érezte, a világnak nincs szüksége az ő olvasataira — mondta el egy interjúban. Azonban a kedvezőtlen körülmények dacára már akkor foglalkozott a gondolattal, erre inspirálta Philippe Herreweghe is, akinek keze alatt fagottozott a János-passió, a h-moll mise és a Máté-passió előadásaiban.
Bach műveivel foglalkozni olyan, mint egy különleges utazás vagy egy nagy expedíció, például a Mount Everestre vagy a Holdra: aprólékos és hosszú előkészületet igényel, miután pedig visszajöttél, már nem vagy ugyanaz az ember
— fogalmazott Marc Minkowski. A produkció előkészületeinek nagy körültekintést igénylő része az énekesek kiválasztása, és ebben az ötvenöt éves karmester világosan körvonalazott követelményeket támaszt, noha régi vágya talán soha nem válhat valóra. „Nagyon szeretnék gyermekhangokkal megszólaltatni Bach-kantátákat és -passiókat, de két-három évvel előre szervezik a lemezfelvételeket és a nagy koncerttermeket érintő turnékat, ráadásul gyerekkart sem vezetek, pedig az ilyesféle rendszeres munka szintén elengedhetetlenül szükséges lenne a megvalósításhoz.”
A cikk eredetileg a Müpa Magazinban jelent meg.
A gyerekek részvétele az előadásokon Bach-korabeli gyakorlatra vezethető vissza, ahogyan az is, hogy Minkowski kórus helyett szólistákból álló énekegyüttest alkalmaz Bach oratorikus műveiben, az áriákat is ők szólaltatják meg. Azonban mégsem annyi énekest szokott foglalkoztatni, amennyire szükség lenne, hanem körülbelül kétszer annyit, így lesz ez a budapesti koncerten is. A francia dirigens szerint ugyanis komoly kockázatot jelent az előadás színvonalára nézve, ha csupán egyetlen szólista visz végig egy bachi nehézségű és kifinomultságú szólamot a két-háromórás koncerten. A nyolc énekes egymást váltogatva adja elő a tételeket, aminek jótékony mellékhatása, hogy állandóan változik a kórustételek színe, attól függően, hogy éppen kik énekelnek együtt.
Nagy rajongója vagyok Glenn Gould Bach-játékának
— mondja Minkowski —, az ő interpretációiban világosan megjelenik a művek architektúrája és nagysága. Kis létszámú énekessel dolgozva képesek vagyunk ugyanazt a tiszta polifóniát létrehozni, mint egy hangszeres művész, zongorista, hegedűs vagy orgonista.”
Minkowski igyekszik olyan énekeseket találni, akiknek hangja eltérő színű, a kórustételekben mégis tökéletesen szólnak együtt, ugyanakkor az áriák jelentős énektechnikai és kifejezésbeli igényeinek is megfelelnek. Mondani sem kell, hogy a maximalista elvárások igencsak leszűkítik választási lehetőségeit. Két csapdát lát: az egyiket az általa specialista énekesnek nevezett előadó jelenti, aki ugyan jártas a barokk stíluskörben, de technikájában nem tökéletes, a kifejezésmódja pedig gátlásos, nem elég merész, nem elég élő. A másik típus szerinte átütő operai hanggal rendelkezik,
de előadói stílusa nem kompatibilis a bachi árnyalatokkal.
Még egy kitűnő Mozart-énekes is könnyen elvész a Bachhoz vezető úton
— mondja. — A mozarti figurák életre keltéséhez szükséges narcisztikus habitus nem illik Bachhoz, sőt az ő zenéjében karakterek, személyiségek sem léteznek; szó szerint az Ige megtestesüléséről van szó.”
Az 1734-ben keletkezett Karácsonyi oratóriumot, amelynek hat kantátájából Budapesten négy szólal meg, nagyszerű énekes szólisták közreműködésével hallhatjuk; ők jelenleg a legnagyobbak közé sorolhatók — az utóbbi években világhírű karmesterek jegyezte produkciókban nyűgözték le a közönséget oratorikus művekben és operákban egyaránt.