Popénekes és operaszerző

Rufus Wainwright — fotó: Matthew Welch

Ez a cikk nem azokhoz szól, akik ott voltak Rufus Wainwright előző koncertjén a Müpában: ők már valószínűleg úgyis megváltották a jegyüket a következő, karácsony előtti szólóestre. Mindenki más siessen, ha hallani akarja korunk egyik legjobb könnyűzenei dalszerzőjét december 21-én – aki történetesen az egyik legjobb előadó is.

Rufus Wainwright zenészcsaládba született: édesanyja a 2010­-ben elhunyt Kate McGarrigle folkénekesnő, édesapja Loudon Wainwright III folkdalnok, húga pedig Martha Wainwright popdalszerző­-előadó.

A család minden tagja remek zenész, de Rufus minden tekintetben kiemelkedik közülük.

Ám ezzel még nem is ért véget a sor, hiszen apai ágon van még egy zenész féltestvér a famíliában, Lucy Wainwright Roche, akinek tehetségéről már a Müpa közönsége is meggyőződhetett,ó hiszen Rufus 2014­-es első magyarországi koncertje előtt ő is fellépett (édesanyja szintén híres zenész, a hetvenes években sikeres The Roches folk-rock testvértrióban szerepelt — tessék, még egy muzikális család).

A cikk eredetileg a Müpa Magazinban jelent meg.

Ennyi zenész után az talán már nem is meglepő, hogy Rufus a poptörténet egyik legjelentősebb dalszerzőjével, a tavaly elhunyt Leonard Cohennel is családi kötelékbe került. Ugyanis Cohen lánya, Lorca Cohen az édesanyja Rufus lányának, Viva Kathrine Wainwright Cohennek, akit közösen nevel az anyuka, valamint a nyíltan és büszkén meleg Rufus és párja, Jörn Weisbrodt, aki viszont nem mellékesen kiváló művészeti menedzser, sok más mellett egy időben a Berlini Állami Opera művészeti produkciós igazgatója is volt.

Innen már valóban csak egy ugrás, hogy Rufus Wainwright az idei év elején ismét Magyarországon járt, első operája, a Prima Donna pécsi és budapesti bemutatóin. Merthogy

a popdalokkal indult szerző eljutott az operáig, és már a másodikat írja.

De ezen kívül is számos műfajban próbálta ki magát nagy tehetséggel: írt zenét Shakespeare-­szonettekhez, színdarabhoz, filmhez, játszott zongorás­-szimfonikus popot, színesen hangszerelt barokkpopot, egy az egyben előadta Judy Garland híres koncertlemezét, dolgozott a Pet Shop Boyszal, Robbie Williamsszel, Marianne Faithfull­lal — és még hosszan lehetne folytatni a sokoldalúságát illusztráló felsorolást.

„A dalok a föld, az opera az ég”

Kezdetben, az ezredforduló idején úgy tűnt, hogy sajátdalos albumaival a legjobb kortárs popdalszerző-előadók (Jeff Buckley, Elliott Smith, Ben Harper és mások) között halad majd előre, de ambíciói messzebbre is elvitték. Ám ha csak egy lemezét vihetnénk a lakatlan szigetre, én biztosan a 2003­-as Want One-t csomagolnám, amelyen nemcsak tökéletes egyensúlyban mutatkozik meg minden tehetsége, gitáros, zongorás dalai, hozzájuk az elképesztő hangszerelések, a megindító szövegek és a páratlan éneklés, de ez az album a popzene nagykönyvében is kiemelt helyet érdemel, minden idők egyik legjobbja. Legutóbbi Müpa-­koncertjén is játszott róla, biztosan most is fog.

Karácsony környékén különösen jól fog esni.