Körmendi János színművész 1927. október 21-én született Szegeden és 2008. január 6-án hunyt el Budapesten. Tehetsége főként komikus, szatirikus karakter-, illetve epizódszerepek megformálásában érvényesült. Számtalan bohózatban játszott. A színjátszáson kívül írással is foglalkozott.
Körmendi János a Színház- és Filmművészeti Főiskolát 1946 és 1951 között végezte. A háború utáni első nagy színésznemzedék tagja, népi kollégista volt, főiskolai osztálytársa Sinkovits Imrének, Márkus Lászlónak, Gyurkovics Zsuzsának.
1951-ben, friss diplomával a zsebében lett a Madách Színház tagja, a körúti társulathoz harmincöt éven keresztül hűséges volt. 1987-ben a Mikroszkóp Színpad társulatához szerződött, ezen kívül fellépett a Thália Színházban, a Radnóti Színpadon, az Operettszínházban, sőt az operaházban is.
Több kabarétréfát és tévébohózatot is írt, a legnevezetesebb közülük Csehov Három nővérének paródiája, amelyet Márkus Lászlóval és Haumann Péterrel adtak elő a Magyar Televízió egyik szilveszteri műsorában. A fergeteges sikerű átirat ma is gyakran szerepel a kívánságműsorokban. Több évtizedes pályája során elsősorban epizódszerepeket kapott, és gyakran néhány mondatban kellett felhívnia magára a figyelmet.
Kiváló komikus volt, művésze a rögtönzéseknek. Játszotta Próbakőt (Shakespeare: Ahogy tetszik), Holofernest (Shakespeare: Lóvá tett lovagok), Miskát (Kálmán Imre: A csárdáskirálynő), Sylvestert (Moliére: Scapin furfangjai) Novotnyt (Shubert: Három a kislány). Filmekben is láthatta a közönség (Patyolat-akció, Krebsz, az Isten, Te rongyos élet). Levelek az urológiáról című kötete 1974-ben, az Életrajz két felvonásban 1987-ben, a Nyakig a színházban 1990-ben jelent meg.
A közönség sokszor már akkor nevetett, amikor feltűnt a színpadon, saját bevallás szerint nem egyszer röhögésbe fullasztotta a drámákat is. Azonban nem bánta, hogy a nézők komikusként gondolnak rá.
„Amikor egy színész fiatal, mást se tesz, más vágya sincs, minthogy megalkossa a skatulyáját. Aztán pedig jajgat, hogy be van skatulyázva. Én ezzel nem törődöm!” – nyilatkozta egyszer.
Művészi munkáját 1963-ban Jászai Mari-díjjal ismerték el, 1978-ban lett érdemes művész, 1989-ben kiváló művész. 2002-ben megkapta a Köztársasági Elnök Érdemérme kitüntetést. Csaknem hat évtizedes sokoldalú, művészi munkásságáért, szókimondó és pózmentes alakításaiért 2005-ben Kossuth-díjjal tüntették ki.