Papageno Radio
- hirdetés -
Folk Az értől az óceánig

Az értől az óceánig

Papageno Fanfár
Iratkozzon fel hírlevelünkre és hetente elküldjük Önnek a világ legfontosabb kulturális híreit!

A magyar népzenei „revival” mozgalom ötvenéves történetében éppolyan fontos szerepet játszottak a tradicionális előadásmód elkötelezettjei, mint azok, akik az autonóm feldolgozásmód útját járták. Egyesekre a hatvanas évek beatzenéje vagy a latin-amerikai „új dalok”, másokra az erdélyi gyűjtőutak voltak nagyobb hatással — így is, úgy is alkothattak jelentős vagy éppen felejthető műveket.

- hirdetés -

A népzene ünnepe című gálaműsor mindig is arra törekedett, hogy kimagasló példákat mutasson be népzenei hagyományunk megőrzésére és megújítására egyaránt. A táncháztól a — határokon és műfajokon átívelő — világzenéig, a paraszti kultúrától a városi életmódig, az akusztikus hangszerektől az elektronikáig, a mesterektől a tanítványokig… Az értől az óceánig, ahogy az hallható lesz január 20-­án.

A cikk eredetileg a Müpa Magazinban jelent meg.

Amikor is az eddigiektől eltérő hangszerelésben ad elő a ragyogó Bognár Szilvia magyar, cigány, bolgár és görög népdalokat, új kvartettje élén. Nikola Parovról jól tudjuk, hogy nemcsak a Kárpát­-medence és a Balkán zenéje, de a kelta hagyomány is a kisujjában van, így bizonyosra vehető, hogy a Syndicate is messzi világokba röpíti hallgatóit. A Balkán felé fordul a Besh o droM is, méghozzá a „legvadabb” rezesbandák intenzitásával, és most egykori énekesnőjük, Juhász Miczura Mónika súlyosbítja fellépésüket. A kecskeméti Zoord és a budapesti Csángálló a moldvai csángó zenében utazik, más­-más megközelítésben, de éppolyan fékezhetetlenül.

A tradicionális magyar népzene híveinek pedig az Ökrös Együttes garantál rendkívüli élményt

(a klasszikus vonóshangzás mestereivel: Ökrös Csabával, Molnár Miklóssal, Doór Róberttel és Mester Lászlóval). És akinek ez még mind nem elég, azt az előcsarnokban ingyenes moldvai táncházba várja a Csángálló és a Zoord, a gálaműsor előtt és után.

Tudta, hogy Bartók és Kodály gyergyói gyűjtéseihez köthető a pentatónia felfedezése a magyar népzenében?

A népzenei új hullám nemcsak a nemzeti kultúra, hanem a nemzeti identitás megszilárdításában is jelentős szerepet kapott, így különösen fontos színterét képezték a gyarmati uralom alól felszabadult afrikai országok. Nyugat­-Afrikában „neotradicionálisnak” nevezték azt a mozgalmat, melyben az addig latin tánczenét szolgáltató muzsikusok állami dotációval kezdték előásni gyökereiket és archaikus hangszereiket. Persze arra is fény derült, hogy a hagyomány „legédesebb” testvére a korszerűség, így aztán épp a legnagyobb zenészdinasztiák mesterei kezdtek forradalmi újításokba.

Elég a manding kultúra legnépszerűbb hangszerére, a huszonegy húros (hárfaszerű) korára pillantanunk, és máris kitűnik néhány emlékezetes példa.

Maliban két zenészcsalád, a Sissokók és a Diabaték sorából kerültek ki a legrangosabb korajátékosok. 1970­-ben közös lemezt is készített a két legnagyobb — Djelimadi Sissoko és Sidiki Diabate — Ancient Strings címmel, melyet azóta is a mali identitás jelképének tartanak. Sidikiről aztán a királyság Toumanira szállt, a fiára, aki elsőként jelentetett meg szóló koraalbumot, de flamencót, bluest és afro­kubai muzsikát is játszott. Nos, az ő másod­unokatestvére a február 9-­én fellépő Sona Jobarteh, a griot­k (vagyis a zenészek és történetmondók) kasztjának első korakirálynője. A gambiai gyökerű Sona Londonban született, ott végezte zenei tanulmányait, és ott ragyog úgy tíz éve, ellenállhatatlanul. Két gitárossal és egy ütőssel alkotott kvartettje tökéletesen megfelel annak a mágiának, amely a kora és a manding hagyomány hét évszázados mélységében rejlik.

„Érzem a komolyzenei világ korlátait”

És most vissza a hazai világzenei életbe! Griot­król itt ugyan nem beszélhetünk, de „gurukról” minden további nélkül. Csak tudás, kisugárzás, szellemiség és példamutatás dolga. Egyszóval mindazé, ami Szőke Szabolcs életművét jellemzi. Szőke pályafutása a hetvenes évek elején, a legendás Orfeo Csoportban indult, de akkor még csak hegedült. Hetvenhatban váltott gadulkára, mert annak keserű hangja közelebb állt hozzá. „Magányhangszer” — írta hűséges társáról, mely vele tartott zenekarról zenekarra. Makám & Kolinda, Makám, Tin-­Tin Quartet, Pangea, Ektar, Rubai trió, Trio Squelini — sorolhatjuk őket, s mint tudjuk, a hazai etno-­jazz mérföldköve mind. Hát ezek tagjai közül hívta meg Szőke február 15-­ére azokat, akikhez

ma is aktív és gyümölcsöző zenei és baráti kapcsolat

fűzi. A nagybőgős Benkő Róbertet, a gitáros Csókás Zsoltot és Juhász Gábort, az énekes Kazai Ágnest, a csellista Rohmann Dittát, a dobos Sárvári Kovács Zsoltot, a tablás Szalai Pétert, a szaxofonos Váczi Dánielt, a költő Süveg Márkot és Závada Pétert, illetve a trombitás David Boatót, a klarinétos Francesco Socalt, a szaxofonos Enrico Pagnint és a zongorista Roberto Durantét Olaszországból. Az etno-­jazz, a költészet és a színház párbeszédére számíthatunk — bár könnyen lehet, hogy mindezek mögött Szőke Szabolcs önazonos, mondhatni, „egyedüli” hangja szólal majd meg.

Promóció

- hirdetés -

Olvassa és hallgassa a Papagenót mobilon is!

X
X