Varázslat egy elfeledett ünnepen

Szakcsi Lakatos Béla. fotó: Csibi Szilvia (Müpa)

Ünnepeink sorában A magyar kultúra napja igazi mostohagyerek: többnyire úgy siklunk át rajta, mintha éppenséggel nem lenne mit ünnepelni ezen a napon. Pedig ha valami összeköt, s nem elválaszt egymástól minket, hagyományt, identitást őriz és új értékeket teremt, az mindenekelőtt épp a legszélesebb értelemben vett kultúra lehet.

Köztudott, hogy a rendszerváltással egyidős, 1989 óta létező ünnep dátuma a Himnusz megszületésének napjához köthető: Kölcsey Ferenc 1823. január 22­-én véglegesítette és tisztázta le Szatmárcsekén a kéziratot. Az ünneplés iránya okkal lehetne afféle visszatekintés mindarra, amit e közel két évszázad tradícióvá nemesedett szellemi és művészi értékekben létrehozott, a Müpa viszont

úgy döntött, a múltba révedés pátosza helyett elevenné, izgalmasan aktuálissá, „kortárssá” teszi ezt az ünnepet.

Nem véletlen, hogy e szándék „hősének” és főszereplőjének evidens módon az évad művészévé választott Szakcsi Lakatos Béla kínálkozott, hiszen szerteágazóan gazdag zenei munkássága a legszélesebb hagyományon nyugvó folytonos megújulás, az új utakat kereső nyughatatlan kísérletezés iskolapéldája, szimbóluma.

A cikk eredetileg a Müpa Magazinban jelent meg.

A kortárs jazz meghatározó, jelentős nemzetközi karriert befutott alakjának műfaji sokrétűsége bámulatos. A Rákfogó, majd 1980-­tól a Saturnus együttes tagjaként nagy szerepe volt a fúziós zene hazai elterjedésében, de érdeklődése kiterjedt a komoly zene és a jazz ötvözésének irányába is. A 2004-­ben kiadott Na dara! (Ne félj!) című albuma a cigány-jazz műfajteremtő darabjának tekinthető. Az utóbbi időben behatóan foglalkozott Kurtág György és Ligeti György műveivel, hiszen Szakcsi továbbra is elhivatottan kísérletezik azzal, hogy az elkülönülő zenei műfajokból közös nyelvet teremtsen. E szándék jegyében szólókoncertjein folytonosan átlépi a klasszikus és a kortárs zene, a népzene és a jazz határait — varázslatosan egyedi improvizatív stílusig, hangzásig jutva el.

Szakcsi Lakatos Béla: „A jazz-zenészek szeretik a Müpát”

Ez a határokat feszegető autonóm nyitottság, csillapíthatatlan kísérletező kedv arra ösztönözte a műsor alkotóit, hogy — új, eddig ismeretlen területre lépve — maguk is merész kísérletet tegyenek, s a kortárs magyar irodalom legjavából hívjanak meg hozzá társakat. Arra voltunk kíváncsiak,

hogyan reagál egymásra a zene és a szó, az improvizatív jazz és a legmagasabb színvonalú kortárs irodalom.

Szakcsi Lakatos Béla, Bereményi Géza, Darvasi László és Závada Pál közös fellépése egyszeri, megismételhetetlen szellemi kalandnak, a zene és az irodalom izgalmas párbeszédének, kortárs művészetünk igazi, tartalmas ünnepének ígérkezik.