„Modern tánctétel, teljesen azonos dallammal, harmóniával és ritmussal, ez utóbbit a dob szüntelenül jelzi. A változatosság egyetlen eleme a zenekari crescendo alkalmazása.” Ez a Bolero a zeneszerző, Ravel definíciójában.
- hirdetés -

Maurice Ravel 1875. március 7-én született és 1937. december 28-án hunyt el. Leghíresebb darabja az 1928-as Bolero, amit a kor egyik leghíresebb táncosnője, Ida Rubinstein felkérésére írt, Albéniz Ibéria című zongoradarabjának hangszerelése helyett.
Amikor kiderült, hogy abból már készült zenekari átirat, és a szerzői jog ezt nem tenné lehetővé, Ravelnek hiába adott engedélyt az első átirat készítője, a francia komponista inkább abbahagyta a munkát, és belekezdett egy új, eredeti darabba.
A Fandangóból Boléro lett, a premiert pedig 1928. november 22-én tartották a párizsi operában, Broniszlava Nizsinszka készítette a koreográfiát Alexandre Benois szövegkönyvére.
Eszerint egy spanyol fogadóban vagyunk, az emberek a mennyezetről lelógó rézlámpa alatt táncolnak. Egy nőt hívnak, hogy csatlakozzon, aki a hosszú asztalra lép, és egyre őrültebb táncba fog. Ravel maga inkább egy szinte üres színpadot képzelt el, külső teret, a háttérben egy gyár látképével, ami szerinte sokkal inkább illik a zene mechanikusságához.
Bár a darabot a koncerttermek világslágerévé Toscanini tette egy évvel később a New York-i Filharmonikusokkal, mi az utóbbi évtizedek néhány emblematikus koreográfiáját gyűjtöttük össze.
Maurice Béjart 1961-ben készítette el a koreográfiát, amit nagyszerű balerinák táncoltak.
Maja Pliszeckaja:
Sylvie Guillem:
De ugyanez egy balett-táncos, Jorge Donn is előadta:
És egy igazán ikonná vált magyar koreográfia, Markó Iván munkája: