Emlékeznek arra, hogyan kezdődik Csehov Sirálya, mit kérdez Medvegyenko Másától? Segítünk: „Miért jársz mindig feketében?” Ezt feltehetnénk zenészeknek is. Szerencsére nálunk nem az „életemet gyászolom” a válasz, hanem valami egész más. A hagyomány.
Fekete vagy a szürke valamelyik árnyalata, szmoking, frakk, de minimum egy jól szabott öltöny – a zenészek komolyak. Ennek eredete a 15-16. századra vezethető vissza – írja egy blogger, amikor a kamarazenekarok az arisztokraták palotáiban léptek fel, magánkoncerteken, majd a 17. században a hangversenyek mellett operákban is közreműködtek a zenészek. A kisebb és nagyobb szimfonikus zenekarok története az első kétszáz évüket tekintve kizárólag a felsőbb társadalmi osztályokhoz és az ő különleges, ünnepi alkalmaikhoz köthető. Erre pedig ki kellett öltözni a muzsikusoknak, az estélyek öltözködési előírásait követve, az esti alkalmakhoz pedig est(ély)i öltözék járt.
Azóta persze változtak a szokások, a kiöltözés nem jelenthet túlöltözést, így maradt a mai öltözködési előírásoknak megfelelő „white tie” a karmestereknek, állandósult a fekete, a szürke, az öltöny férfiaknak, a hosszú ruha a nőknek.
(Via WQXR)
