A német, aki az olasz opera szerelmese lett

Georg Friedrich Händel

Londonban vált híressé, és itt szembesült azzal, nincs a műfajnak közönsége – tehetnénk még hozzá. Természetesen Georg Frierdich Händelről van szó, aki 1685. február 23-án született Halléban, és 1759. április 14-én hunyt el Londonban. Operaszerzőként való újra felfedezése csak a legutóbbi időknek köszönhető. Bár nagy újítások nem fűződnek a nevéhez, az kétségtelen, hogy a szereplők emberivé, háromdimenziós karakterekké tételében úttörőnek számított.

Első operáit Hamburgban írta, de Firenze és Velence nagy hatással volt rá. Londonban pedig azt érezte, eljött az ő ideje. Majdnem bejöttek a számításai. Az 1711-es Rinaldo a Queen’s Theatre in the Haymarket színházban hatalmas sikert aratott, de következő darabjai – ugyanitt – nem keltettek hasonlóan pozitív visszhangot.

Anna királynőtől évjáradékot kapott, utódja, I. György uralkodása alatt azonban a Royal Academy of Music zeneigazgatója lett.

Hiába volt azonban a Radamisto, a Julius Caesar Egyiptomban, a Tamerlano sikere, a nyereségből a drága énekesek miatt alig maradt a kasszában, az opera pedig már akkor is költséges műfajnak számított.

Aztán pedig bemutatták John Gay Koldusoperáját – a Rinaldóból már-már lopottnak minősíthető betétekkel -, és hiába volt szép számú közönsége később az Ariodanténak és az Alcinának a Covent Gardenben, a kisebb vagyonokba kerülő pazar kiállítású előadások anyagilag bukásnak számítottak.

Próbálkozott komikus darabbal, írt további komolyabb műveket, 1741-re szembe kellett néznie a ténnyel: a közönséget nem érdekli az opera.

„A nagyságnak ez a mértéke lenyűgöző”