Minden látogató számára egyszeri és megismételhetetlen pillanat, amikor először lép be a budapesti Operaházba. A méltóságteljes előcsarnok, a tökéletesen arányos főlépcsőház, az arany-bordó ragyogású nézőtér, amelyet Lotz Károly Olümposza és a harminc mázsa súlyú mainzi csillár koronáz, méltán kerül be rendre a világ legszebb színházait taglaló válogatásokba. De mindez nem jöhetett volna létre, ha nem állna mögötte egy korszakalkotó tervező, Ybl Miklós.
Ybl Miklós 1814. április 6-án született Székesfehérváron, tanulmányait Párizs, München és Itália legnevesebb akadémiáin folytatta. Karrierje mégsem indult zökkenőmentesen: mikor a ’40-es években Pesten próbált szerencsét, a Helybeli Polgári Szabadalmas Építő Czéh Mesterei először elutasították építőmesteri folyamodványát.
Szerencsére Ybl nem hátrált meg az első kudarc után, és még abban az évtizedben Károlyi István gróf uradalmi építésze lett. Az 1860-as években Széchenyi István cenki birtokára tervezett templomot, és a Nemzeti Lovarda is ekkortájt készült el. A Bródy Sándor utcai Képviselőház terveiért elnyerte a Ferenc József-rend lovagkeresztjét, az általa megálmodott Fővámházat pedig egyenesen korszakalkotónak nevezték.
1873-ban Ybl nyerte az Operaház megtervezésére kiírt pályázatot.Az épületet 1884. szeptember 27-én nyitották meg a Bánk bán előadásával, ezzel lezárult Ybl életének legmeghatározóbb munkája. Közben a Várkert Bazáron is dolgozott, később pedig a Hild József által tervezett Szent István-bazilika építését folytatta. Utolsó éveiben a Budai Vár krisztinavárosi szárnyát tervezte, de ezt a művet már nem tudta befejezni.