Az Operaház tervezőjét kis híján eltanácsolták az építész pályáról

Ybl Miklós - Jakab Marastoni portréja

Minden látogató számára egyszeri és megismételhetetlen pillanat, amikor először lép be a budapesti Operaházba. A méltóságteljes előcsarnok, a tökéletesen arányos főlépcsőház, az arany-bordó ragyogású nézőtér, amelyet Lotz Károly Olümposza és a harminc mázsa súlyú mainzi csillár koronáz, méltán kerül be rendre a világ legszebb színházait taglaló válogatásokba. De mindez nem jöhetett volna létre, ha nem állna mögötte egy korszakalkotó tervező, Ybl Miklós.

Ybl Miklós 1814. április 6-án született Székesfehérváron, tanulmányait Párizs, München és Itália legnevesebb akadémiáin folytatta. Karrierje mégsem indult zökkenőmentesen: mikor a ’40-es években Pesten próbált szerencsét, a Helybeli Polgári Szabadalmas Építő Czéh Mesterei először elutasították építőmesteri folyamodványát.

Magyar Állami Operaház – fotó: Fortepan

Szerencsére Ybl nem hátrált meg az első kudarc után, és még abban az évtizedben Károlyi István gróf uradalmi építésze lett. Az 1860-as években Széchenyi István cenki birtokára tervezett templomot, és a Nemzeti Lovarda is ekkortájt készült el. A Bródy Sándor utcai Képviselőház terveiért elnyerte a Ferenc József-rend lovagkeresztjét, az általa megálmodott Fővámházat pedig egyenesen korszakalkotónak nevezték.

1873-ban Ybl nyerte az Operaház megtervezésére kiírt pályázatot.

Az épületet 1884. szeptember 27-én nyitották meg a Bánk bán előadásával, ezzel lezárult Ybl életének legmeghatározóbb munkája. Közben a Várkert Bazáron is dolgozott, később pedig a Hild József által tervezett Szent István-bazilika építését folytatta. Utolsó éveiben a Budai Vár krisztinavárosi szárnyát tervezte, de ezt a művet már nem tudta befejezni.

Az operaházi átépítések krónikája