Bartók és a kamarazene elkötelezettje

Takács-Nagy Gábor - fotó: Zeneakadémia

Takács-Nagy Gábort külföldön is a magyar zene, főként Bartók Béla műveinek leghitelesebb előadójaként tartják számon.

Takács-Nagy Gábor 1956. április 17-én született Budapesten, nyolcévesen kezdett hegedülni. A Liszt Ferenc Zeneakadémia hallgatójaként 1979-ben első díjat nyert a Hubay Jenő hegedűversenyen, ezután Nathan Milsteinnél tanult. Kamarazene tanárai Rados Ferenc, Mihály András és Kurtág György voltak.

1975 és 1992 között alapítója és vezetője volt a világhírű Takács Kvartettnek, és legendás művészekkel szerepelt, mint például Yehudi Menuhin, Solti György, Isaac Stern, Paul Tortelier és Msztyiszlav Rosztropovics, több felvételt készített a Decca és a Hungaroton számára. 1982-ben Liszt-díjat kapott.

1996-ban Várjon Dénessel és Szabó Péterrel megalapította a Takács Zongoratriót, amellyel a világon először rögzítette többek között magyar zeneszerzők, Liszt Ferenc, Lajtha László és Veress Sándor műveit.

1998-ban Tuska Zoltánnal, Papp Sándorral és Perényi Miklóssal megalakította a Mikrokozmosz vonósnégyest. 2008-ban arra vállalkoztak, hogy Bartók összes vonósnégyesét felvegyék.

2001-ben, magyar elődei hosszú sorának példáját követve, vezényelni kezdett, amely mára fő tevékenységévé vált. 2005-ben alakította meg saját vonószenekarát, a Camerata Bellerive-et, amelynek székhelye az évente megrendezésre kerülő Bellerive Fesztivál Genfben, ahol egyben művészeti vezetőként is dolgozik. 2006 óta Weinberger Kammerorchestra, 2007-től pedig a Verbier Fesztivál Kamarazenekarának művészeti vezetője, 2011 óta ő irányítja a Manchester Cameratát.

Tanít Genfben és Manchesterben is, de külföldi elfoglaltságai ellenére rendszeresen és szívesen lép fel Magyarországon.

A londoni Királyi Zeneakadémia tiszteletbeli tagja, 2017-ben Bartók-Pásztory-díjjal tüntették ki.

(Via BMC, Zeneakadémia)