Egy álarcos férfi – különös történet Mozart Requiemje mögött

W. A. Mozart, azaz Tom Hulce Miloš Forman Amadeus című filmjében - forrás: youtube

Mozart Requiemje az egyik legnagyobb zenemű, amit valaha írtak a zenetörténetben, a darab mögöttes története pedig a történelem egyik legkülönösebb fejezete.

1791-ben Mozart épp az íróasztalánál ül és azon a zenén dolgozik, amiből aztán a Varázsfuvola született.

Egy váratlan pillanatban kopogás zavarja meg.

Amikor kinyitja az ajtót, egy férfit lát fekete ruhában, arcát maszk borítja.

A férfi azt mondja, hogy azért jött, hogy megrendeljen egy darabot a mestere számára. De van egy feltétel: Mozart soha nem kérdezheti meg, ki az ő mestere, és soha nem próbálhatja meg kideríteni azt.

Mozart elfogadja a megbízást, de kicsit úgy érzi, ez lehet az utolsó darab, amelyet megír.

Mielőtt letelt volna a megbízás egy éve, Mozart meghalt harmincöt éves korában, és a Requiem befejezetlenül maradt.

Franz Xaver Niemetschek 1798-ban írott Mozart-életrajzában leírja azt a különleges, titokzatos történetet, mely a Requiem keletkezésével és Mozart halálával kapcsolatban felsejlett. Mozartot az ismeretlen küldönctől kapott, aláírás nélküli levélben egy halotti mise megkomponálására kérte fel egy kilétét titkoló személy.

Mozart munka közben egyre többet foglalkozott a halál gondolatával, és ahogy rosszabodott az állapota, egyre bizonyosabbá vált számára, hogy saját halotti miséjét írja.

Lapozd fel online Mozart naplóját!

A megrendelő kilétére hamarosan fény is derült. Egy Walsegg nevű gróf – aki szenvedélyes zenerajongó volt és több zeneszerzőtől rendelt már műveket korábban is – a Requiemmel szeretett volna emlékművet állítani fiatalon elhunyt feleségének.

Szárnyra kapott az a hír, hogy Mozartot megmérgezték. A halál oka körüli igazságkeresést és nyomozást a titkolózó megrendelő persze még rejtelmesebbé tette. Az egyik feltételezés az volt, hogy Mozarttal a szabadkőművesek végeztek, mivel A varázsfuvolával túl sok szabadkőműves titkot árult el.

Különösen népszerű a legenda Mozart és Antonio Salieri rivalizálásáról, így Salieri is gyanúba keveredett a pletykáknak köszönhetően, aki azonban betegágyán azt mondta Ignaz Moschelesnek, Beethoven tanítványának: „Halálosan beteg vagyok, ezért aztán becsületszavamra elmondhatom önnek, hogy egy szó sem igaz abból a képtelen pletykából, tudja, hogy megmérgeztem volna Mozartot. Nem igaz, rosszindulatú rágalom az egész, mondja meg a világnak kedves Moscheles”. Természetesen ez a kijelentés pont az ellenkező hatást váltotta ki.

A kritikusok és az életrajzírók ártottak a zeneszerzőknek?

A mérgezés legendáját a tudomány egyértelműen elvetette, hiszen Mozart betegségének lefolyásáról pontos leírások állnak rendelkezésünkre. A ma legelfogadottabb elmélet szerint streptococcus-fertőzést kapott – valószínűleg  a szabadkőműves páholyban, mert akkoriban épp járvány volt Bécsben -, melynek következtében veseelégtelenség lépett fel, végül pedig agyvérzés és tüdőgyulladás okozta a halálát.

(Via Classic FM, Múlt-kor.hu)